Seite 181 [181]
ARISTOTELES ATHENJA: ALLAM ES DEMOKRACIA
A jó állam, a jó demokrácia megvalósulása időben és térben is korlátozott
volt.510
Az arisztokräciaban azonban nagy a veszélye annak, hogy a vezetők
nyereségvágya miatt az állam javait nem méltányosan, hanem részrehajló¬
an (a hatalmon lévők hasznára) osztják el, a gazdagodás célját hajszolva;
a vezető hivatalokat is ezt szem előtt tartva, többnyire ugyanazoknak
a személyeknek (családoknak) juttatják. A fenti anomáliák által az arisz¬
tokrácia átfordul oligarchiává, a kevesek tisztességtelen, hatalomvágyó,
pénzhajhászó uralmává. Ezt az államformát timokráciának is szokták
nevezni.
Aristotelés kiemeli, hogy a timokráciából általában a demokrácia felé
sodródik az alkotmány. E két államformában az a közös, hogy mindkettő
a többség uralmát jelenti."" A timokráciában azonban csak azok részesül¬
hetnek a közhatalom gyakorlásában, akiknek a magánvagyona bizonyos
határt elér (vagyoni cenzus). A demokrácia jellemzője ezzel szemben az
egész nép (démos) uralma, ahol bármely polgár — korlátozás nélkül — részt
vehet a törvényhozó, végrehajtó és igazságszolgáltató szervek munkájában.
Aristotelés szerint azonban a demokrácia a politeia szélsőséges, kevésbé
jó változata."? Isokratés két generációval később keserűen gúnyolja a de¬
mokrácia ideológiáját, mivel szerinte szabadság alatt a jogrend semmibe
vételét, egyenlőség alatt pedig azt értették, hogy bárki bármit összevissza
beszélhet.
Az államon belüli kisebb közösségek viszonyát is a fenti állam-model¬
lekkel írja le Aristotelés. Kiemeli, hogy az úr és szolga viszonya a tyrannis
szabályait követi; az apa és fia viszonya a királyságra emlékeztet; a férj és
feleség viszonya az arisztokratikus államberendezkedés alapelveinek felel
meg (de ha a férfi mindent maga akar eldönteni, az már az oligarchiára
emlékeztet); a testvérek egymás közti viszonya pedig a timokrácia jegyeit
mutatja.
64.
S
Németh: A polisok világa, 164.
Dreher: Sophistik, 89: , Hátten die Bürger in ihrer Mehrheit bis dahin die Staatsgewalt anderen,
durch Reichtum und soziale Stellung dafür geeignet erscheinenden Personen überlassen und
sich selbst fast ausschliesslich als Objekte von deren Politik behandeln lassen [...] so beteiligten
sie sich seit der kleisthenischen Zeit zunehmend selbst aktiv an den Staatsgeschäften.”
Ehrenberg: Der Staat, 64: „[...] die Bürger-, Gemeinde- und Volksversammlung die Grundidee
der Polis als der Gemeinschaft der Politen zum Ausdruck brachte, dass der Staat auf der
unmittelbaren Teilname aller seiner Bürger am politischen Leben beruhte.”
Isocr. 7,20; vö. Hansen: The Athenian Democracy, 73-74.
64 Arist. NE 1160b.
64.
È
64:
S
64:
&
+ 180 +