Seite 179 [179]
ARISTOTELES ATHENJA: ALLAM ES DEMOKRACIA
vallja, hogy a fenti okok miatt a reálisan létező alkotmányokat megvizsgál¬
va nehéz megmondani, hogy melyik azok közül a jobb vagy a rosszabb.
Minden állam minőségi és mennyiségi tényezők összessége. A minősé¬
gi mutatók tipikusan a szabadság, gazdagság, műveltség és a nemes szár¬
mazás. A mennyiségi a számbeli fölény, a tömeg: , Ahol mármost a vagyon¬
talanok tömege van túlsúlyban [...], ott természet szerint demokrácia van
[...], ahol viszont a vagyonosok és érdemesek osztálya jobban kimagaslik
minőségével, mint amennyire számban alulmarad, ott oligarchia van."??
Aristotelés a társadalmi végletek között a középosztály kiegyensúlyozó
erejében hisz, és hangsúlyozza, hogy a törvényhozónak az alkotmányban
fontos szerepet kell biztosítania a középosztály számára.
Fontos tényező az alkotmány kialakulásánál továbbá a haderő és a gaz¬
daság összefüggése is. Azokban az államokban, ahol a haderőt zömmel
lovasság, harci szekerek — azaz az arisztokrácia birtokában lévő, költséges
fegyvernemek - képezik, szükségszerűen arisztokratikus államrend alakul
ki. Ahol viszont a gyalogságé a döntő szerep, ott a demokratikus államfor¬
ma felé tolódik el az alkotmány. De földrajzi sajátosságok is befolyásolhatják
az államformát; bizonyos földrajzi adottságok a királyság, mások az arisz¬
tokrácia kialakulásának kedveznek. Megjegyzi, hogy a nagyobb kiterjedésű
síkságokon vagy tengerparti övezetekben többnyire demokrácia alakul ki.
Az államformák beosztását Aristotelés két alapelv mentén oldja meg: az
első az állam három alapvető funkciójának szabályozása (törvényhozás,
végrehajtás, bíráskodás); a második a hatalom gyakorlásának módja (egyed¬
uralom, többek vagy mindenki uralma). Az első alapelv az európai szel¬
lemtörténetben, az államtanban a hatalmi ágak megosztásának az alapját
képezi majd. Aristotelés ezt így fogalmazza meg:
Az alkotmány minden egyes formájának három tényezője van, és e három té¬
nyező szempontjából kell a becsületes törvényhozónak megállapítani, hogy mi
hasznos az egyes alkotmányok számára: ha e három tényező helyesen rendezett,
akkor szükségszerűen az alkotmány is ilyen, és az egyes alkotmányformák is
szükségszerűen abban különböznek egymástól, amiben ezen tényezők is. Ezek¬
nek egyike a közügyekről tanácskozó szerv, a második a magisztrátusok, hogy
ezek milyenek legyenek, milyen hatáskörrel, s milyen legyen választásuk módja;
a harmadik pedig az igazsägszolgältat6 testület.‘°*
633 Arist. Pol. 1296b.
634 Arist. Pol. 1297b-1298a.
+ 178 +