Page 178 [178]
4.. Jó ÁLLAM — JÓ KORMÁNYZÁS — DEMOKRÁCIA
formációt elemzett részletesen. "?" Ezen belül többféle jogrendet külön¬
böztetett meg. Abban egyetértett Platónnal, hogy annyi jogrend létezik,
ahányféle államberendezkedés."? Aristotelés tehát az empíriából indult
ki, és az államok összehasonlító vizsgálatánál történelmi, gazdasági,
szociális, katonai, földrajzi és antropológiai szempontok alapján ele¬
mezte a reálisan létező államokat. Történetileg a legrégebbi államforma
a királyság, amelyet az arisztokrata családok befolyásának erősödése és
meggazdagodása révén előbb az arisztokrácia, majd a plutokrácia vált
fel. A szegények és gazdagok közti feszültség azonban előbb-utóbb a ty¬
rannosok uralmának kedvez, amit viszont idővel általában a demokrá¬
cia vált fel.
Az államformák alakulásánál Aristotelés nagy hangsúlyt fektet a társa¬
dalmi és gazdasági környezet befolyásoló hatására."? Hangsúlyozza, hogy
mind a nagybirtokosok, mind a vagyonosabb parasztság konzervatív beál¬
lítottságú, hagyományőrző, ezért az arisztokratikus államberendezkedést
részesíti előnyben. A kereskedők és kézművesek ezzel szemben a pénzt,
a vagyonszerzést helyezik előtérbe, és az oligarchikus államberendezkedést
propagálják."" A napszámosok és matrózok a tömeg erejében bíznak, és
a demokrácia hívei: , Az is érthető ebből, hogy a legtöbb városállam miért
demokratikus vagy oligarchikus. Minthogy városállamokban sokszor kicsi
a középosztály, amelyik elem éppen fölülkerekedik bennük, akár a vagyonos
osztály, akár a nép, szóval akik letérnek a középútról, azok kormányozzák
a maguk tetszése szerint a városállamot, s így vagy demokrácia, vagy oli¬
garchia fejlődik ki."! Az alkotmányos rend labilitásához az is hozzájárul,
hogy a nép és a vagyonos osztály között többnyire feszültség uralkodik, s
ha valamelyik hatalomra kerül, nem biztosít méltányos és egyenlő jogokat
a törvényekben az ellenfél számára."?? A hatalmat magához ragadó réteg
nem a köz, a közösség javára tevékenykedik, inkább a saját érdekeit nézi,
ezért nemigen jönnek létre mérsékelt politikai rendszerek. Aristotelés be¬
62
S
Demandt: Der Idealstaat, 121 sqq.; Nemeth György: Allaméletrajzok, Budapest, Osiris, 1998,
158-164.
Plat. nom. 714c; Arist. Pol. 1275b, 1278a; v6. Cohen: Law, Violence, 39; Holkeskamp:
Schiedsrichter, 41-42.
A népesség jogképességének státuszok szerinti megoszlásához vö. Ehrenberg: Der Staat, 45—46.
Az athéni állam arisztoratikus gyökereihez vö. Dreher: Sophistik, 4.5 sga.
Arist. Pol. 1296a.
Athén korabeli társadalmi szerkezetére jellemző, hogy a mitegy 28 000 teljes jogú férfi polgár
családostul kb. 112 000 főnyi polgárságot tett ki. Ezzel állt szemben a 12 000 főnyi metoikos
réteg, amely családostul mintegy 42 000 főre becsülhető. A rabszolgák száma kb. 104 000 főt
számlált. Vö. Ehrenberg: Der Staat, 38—39.
62
®
62
©
63
S
63
e
63.
Ss
+ 177 +