Page 177 [177]
ARISTOTELES ATHENJA: ALLAM ES DEMOKRACIA
kenységét is. De Marcus Tullius Cicero hires perbeszédei is a szabad mű¬
vészetek kategóriájába tartoztak (az más kérdés, hogy az általa képviselt
felperes vagy alperes háláját értékes ajándékok formájában fejezhette ki).
A nagyon is különböző emberi cselekvések számbavétele, alapvető jel¬
lemzöjük összevetése után Aristotelés megállapítja, hogy lényegében mind¬
egyik közös jellemzője az, hogy valamilyen jóra, a legfőbb jóra irányul. Ez
kifejezhető a boldogság (eudaimonía) fogalmával. A boldogság azonban
nem egyenlő a gyönyörök (hedonizmus) vagy a gazdagság hajhászásával
(utilitarizmus). Sokkal inkább a szükségletek teljes kielégítésében äll (au¬
tarkia). A jó minden cselekvésben és mesterségben más és más: , De hát
akkor külön-külön mindegyikben mi a jó? Ugyebár az, aminek érdekében
minden egyebet cselekszenek, éspedig: az orvostudományban az egészség,
a hadtudományban a győzelem, az építészetben az épület, és így tovább, és
minden cselekvésben és elhatározásban a végcél, mert hiszen minden
egyebet ennek érdekében teszünk."
Aristotelés hangsúlyozza, hogy az a tökéletes, amit önmagáért választunk
— és a boldogság tipikusan ilyen cél, hiszen ezt sohasem más célért, hanem
önmagáért választjuk. , De nyilván az önmagában való elegendőség szem¬
pontja is ugyanerre az eredményre vezet: a tökéletes jó bizonyára elegendő
önmagában." És itt következik az a gondolat, amelyet Aristotelés etikáját
és államelméletét emlegetve mindig ki szoktak emelni: , Az önmagában
való elegendőség fogalmán természetesen nem azt értjük, ami az egyedül¬
álló embert, aki magányos életet folytat, kielégíti, hanem azt, ami a szülő¬
ket, gyermekeket, feleséget, barátokat és polgártársakat is kielégíti, mert
hiszen az ember természettől fogva állami közösségben él." A boldogság
tehát társadalmi-állami dimenzióban létezhet csak, amely az egész közös¬
ség, a polis minden szabad tagjának kívánatossá teszi az életet , s olyanná,
hogy annak semmi másra nincs szüksége."?S A boldogság tökéletes, és
önmagában elégséges — és ezaltal jutunk el az autarkia aristotelési fogal¬
mához.
4.. JÓ ÁLLAM — JÓ KORMÁNYZÁS — DEMOKRÁCIA?
Fent már említettük, hogy Aristoteles szisztematikusan tanulmänyoz¬
ta korának állami modelljeit; a források szerint százötvennyolc állami
© Arist. NE 1097a.
624 Uo,
5 Uo.
26 Uo,
s 176 "