Page 176 [176]
3. SZABADSÁG, ERKÖLCS ÉS TÁRSADALOM
Aristotelés etikai tanait a Nikomakhoszi etika című művében összegzi.
Etikájának középpontjában is az emberi cselekvés, a folytonos mozgás áll.
Hangsúlyozza, hogy az élőlények közül egyedül az ember képes a tudatos
és önkéntes cselekvésre. Az emberi cselekvés mindig valamilyen cél (telos)
megvalósítására irányul. A cselekvés célja (amint arra már fent is utaltunk)
a valós vagy vélt jó (agathos) megvalósítása: , Minden mesterség és minden
vizsgálódás, de éppúgy minden cselekvés és elhatározás is, nyilván valami
jora iranyul.”°°
A filozófus az emberi cselekvéseket abból a szempontból osztályozza,
hogy minek a megvalósítására irányulnak. Két nagy csoportot különböztet
meg: poiésis és praxis. A poiésisnél az emberi cselekvés eredménye mindig
valamilyen termék létrehozása. Ennek tipikus példája akkézművesek mun¬
kája: a hajóács hajót állít elő, a földműves gabonát, gyümölcsöt, az orvos
egészséget stb. Ezekben a tevékenységekben tehát magán a cselekvésen
kívül egy másik cél is jelentkezik, valamilyen termék előállítása, tárgyi
eredmény létrehozása: , Persze, ahol a cselekvésen kívül egyéb célok is
vannak, ott a dolog természeténél fogva a tárgyi eredmények mindig jobbak
a tevékenységeknél."
Ezzel szemben a praxis-jellegű tevékenységek pusztán magára a te¬
vékenységre irányulnak; nem céljuk semmilyen produktum létrehozása.
„A letrehozäsnak ugyanis önmagán kívül eső célja van, ellenben a cselek¬
vésnek nem, hiszen a jó cselekvés maga a cél."?? A magasabb rendű cselek¬
vés tehát a praxis, amelynek célja és eredménye maga a cselekvés; ideso¬
rolható például a gondolkodás, a zenélés.
Az emberi cselekvésnek e két alapvető csoportba sorolása évszázadokra
meghatározó maradt az európai kultúrában. Innen eredeztethető a görögök
és rómaiak arisztokratikus lenézése a fizikai, kétkezi munka iránt, amely
a munka jogi megítélését is determinálta. A római jogban (és ennek nyomán
az európai magánjogokban) például a fizikai munkavégzés a bérleti szer¬
ződés (locatio conductio) formájában nyert intézményi keretet: a munkás
munkaerejét (fizikai erejét vagy szaktudását) adhatja bérbe a munkában
eltöltött idő szerinti bérfizetés ellenében; a vállalkozó vállalkozói díj fejében
vállalja egy munkaeredmény szolgáltatását. Ezzel szemben a szellemi mun¬
ka (szellemi tevékenység) az úgynevezett artes liberales, azaz a szabad
művészetek közé számított. Ezt nem bérért, hanem pusztán a tevékenység
szépségéért művelték. Ide sorolták például a filozófusok, politikusok tevé¬
520 Arist. NE 1094a.
4 Uo.
© Arist. NE 1140b.
+175 +