Oldal 174 [174]
OCR
3. SZABADSÁG, ERKÖLCS ÉS TÁRSADALOM részei). A polis az állam és a társadalom fúziója, amely a közösségi élet minden szegmensét átfogja: vallás, családi kötelékek, házasság, nevelés, termelés és kereskedelem." Aristotelés támadja Platón totalitárius társadalmi utópiáját, és hangsúlyozza, hogy minden szabad polgár alapvető joga a magánélethez és a magántulajdonhoz való jog. Platón kommunisztikus, a családot a közösségi struktúrákban feloldó koncepciójával ellentétben Aristotelés kiemeli a család integritását és nélkülözhetetlen szerepét az állam fenntartásában. Az egyéni boldogulás keretét, feltételrendjét a támogatóan segítő család és állam tudja csak biztosítani. Nem egalitárius tendenciák, hanem családi és baráti kötődések biztosítják az összhangot a polgárok között. Az összhang (symphónia) nem a kikényszerített monotónia, hanem a különböző hangárnyalatok harmonikus összhangzata."? Az állam polgárai ugyan nagyon különbözőek képességeik, nevelésük, szaktudásuk szerint, mégis szükségszerűen van bennük egy közös vonás. Ez a közös vonás abban áll, hogy valamennyien egy közösség (polis, állam) tagjai. Hansen kiemeli, hogy Athénban minden polgár egyenlően részt vállalhatott a politikai életben, részese lehetett a politikai cselekvésnek, ezért Athén jobban megvalósította a polis eszméjét mint bármely oligarchia."é Ezt a fontos tételt Aristotelés a tengeren vitorlázó hajó személyzetének a hasonlatával érzékelteti: S bár a tengerészek tevékenységüket tekintve ugyan különböznek (egyikük evezős, a másik kormányos, amaz meg fedélzetmester, másoknak meg más ilyenféle elnevezése van) világos, hogy bár mindegyiküknek legszabatosabb egyéni leírása az illetőnek sajátos erényét fejezi ki, de azért van valami közös, amely mindnyájukra ráillik. Ez pedig, hogy a hajózás biztonsága valamennyiüknek a feladata, és erre is törekszik minden tengerész. Hasonlóképpen a polgároknak is, bár egymáshoz éppen nem hasonlóak, a közösség biztosítása a föladatuk, ez a közösség pedig az alkotmány; ezért a polgár erényessége az alkotmány szempontjából nélkülözhetetlen." 644 Hansen: The Athenian Democracy, 61. Vö. ebben az értelemben már Numa Denys Foustel de Coulanges: La cité antigue, Paris, Librairie Hachette, 1864, 284—285. 615 Arist. Pol. 1276b. 616 Hansen: The Athenian Democracy, 62: „At Athens every citizen had an equal share in the political society, and Athens fulfilled the idea of a polis as a community more than did any oligarchy.” 67 Arist. Pol. 1276a-b +173 ¢
