Oldal 173 [173]
OCR
ARISTOTELES ATHENJA: ALLAM ES DEMOKRACIA akár a törvényhozó, akár a vezető részéről; mert a megváltoztatás kevesebb hasznot hoz, mint amennyi kárt okoz, ha a polgárok rászoknak arra, hogy a vezetőkkel szemben engedetlenek legyenek.”°® Aristoteles itt is a „közep” erényét képviseli: mérlegelni kell a változtatás előnyeit és hátrányait, és csak akkor tanácsos reformálni ,, ha sokkal több előny várható a reform révén, mint a változás által öhatatlanul okozandö kär”.°! Aristotelés itt egy nagyon fontos karakterisztikumra tapint rá: a társadalmi együttélés kereteinek csak felszíne formálható gyorsan felülről, törvények által. Az államot alkotó sejtek (oikos, család, házközösség), a polgárok etikai-politikai meggyőződése természetéből adódóan, nehezen alakíthatók törvények útján. Hiszen az állandóság sokszor jó, jelentős stabilizáló erőt képvisel: a társadalmi értékek hagyományokon nyugvó, általánosan elismert kánonja, amely az önkéntes jogkövetést, a törvénykonform magatartást az állampolgárok és az intézmények oldalán is nagyban elősegíti. Nagyon bölcsen kiemeli, hogy , a törvénynek ugyanis arra, hogy engedelmességre késztessen, semmi egyéb ereje nincs, csak a szokás, ámde ez csak hosszú idő elteltével jelentkezik, úgyhogy a meglévő törvényeknek más, új törvényekre való könnyelmű átformálása tulajdonképpen a törvény erejének gyengítése." 3. SZABADSÁG, ERKÖLCS ÉS TÁRSADALOM Amint fent már említettük, a társadalom alappillére a család: ez képezi az államrend és a jogalkotás szempontjából is az alapvető strukturális sejtet."? Alapjában véve jogalanynak számít minden szabadon született polgár. Elméletileg mindegyik polgár azonos jogokkal bír, és részt vállalhat a kormányzásban vagy a jogalkotásban." A oikos belső függőségihatalmi struktúrái tulajdonképpen az alkotmányos rend leképeződései. Minden családot háromféle hatalmi viszony jellemez: a férj hatalma a feleség felett, a szülők hatalma a gyerekek felett, valamint a szabad családtagok uralma a rabszolgák felett (akik szinten az oikos, a häzközösseg 609 Arist. Pol. 1269a. 610 Uo. 611 Uo. 612 A , polgár" fogalmát Aristotelés is a teljes jogú athéni polgárokra szűkíti, vö. Arist. Pol. 1277b, 1278a. Csak ezek részesednek a kormányzásban (koinónein archés), vö. Ehrenberg: Der Staat, 50. 6132 Martin Ostwald: From Popular Sovereignty to the Sovereignty of Law, Berkeley, University of California Press, 5 sqq. s 172"
