Oldal 154 [154]
OCR
4. TERMINOLÓGIA ÉS JOGI TARTALOM A helyzet azáltal is súlyosbodott, hogy az államkincstár szinte teljesen kiürült, az állam anyagi tartalékai kimerültek." A kilátástalan helyzetben a praetor Rómában az állami megbízásokban általában involvált üzletemberek köréhez fordult: azokról a vállalkozókról volt szó, akik a megelőző években az állammal kötött szerződések révén tetemes nyereségre tettek szert. A praetor azzal a kéréssel fordult hozzájuk, hogy a Hispániába szánt fuvart kivételesen hitelbe (az ellenszolgáltatás, a fuvardíj utólagos megfizetése mellett) vállalják el. A societas publicanorum, az állammal szerződő vállalkozók testülete megvitatta a praetor kérését: alapjában hajlandónak mutatkoztak a fenti feltétellel is szerződni, de kértek néhány privilégiumot az államtól. A vállalkozók által igényelt privilégiumok között szerepelt a szokásos szerződési formula egyik lényeges pontjának módosítása: a tengeri veszélyt ne a fuvarozó, hanem az állam viselje."" Azaz, ha a hajó és rakománya vihar vagy ellenséges támadás következtében elvész, elpusztul, az állam viselje a kárveszélyt: guae in naves imposuissent [...] vi publico periculo essent.°”’ Az idézetből a contrario következtethető, hogy a békeidőben megkötött fuvarozási szerződésekben az állam ezt a specifikus kockázatot áthárította a magánszemély vállalkozó szerződő partnerekre. A Livius tudósításából ismertté vált történet végkimenetele mutatja, hogy az állami szervek általában igen okosan cselekedtek, amikor a kockázatot a magánszemélyekre hárították. A pun háború forgatagában a publicani (az állammal szerződő vállalkozók) egy része ugyanis ravasz spekulációkba kezdett a könnyen kihasználható szerződéses mozgástér ismeretében: a behajózott rakományról hamis papírokat állítottak ki, majd szándékosan elsüllyesztették a hajokat a nyilt tengeren, hogy ,veszteségiiket” vis maior klauzulára hivatkozva az ällamtöl követeljek.°'? A görög tengereszmiliöböl származik a Philogelós ókori viccgyüjtemeny egyik tréfája, amelynek poénja az ügyes kockázatallokáció szabályainak kifordított értelmezésében rejlik (81. $).°'? Eszerint egy skolasztikus tengeri útra kelt, majd hajója viharba került. Az útitársak életükért remegve, kétségbeesve jajgattak, mire ő így szólt hozzájuk: , Miért vagytok ennyire zsugoriak? Én tíz drachmával többet fizettem, és a kapitány veszélyére u 15 Jakab: Consensual Contracts, 90-91. A másik feltétel a katonai szolgálat alóli mentesítés volt saját maguk és családtagjaik számára. 17 V6. Jakab: SEG XLVIII 96, 114; Alfons Bürge: Der Witz im antiken Seefrachtvertrag. Beobachtungen zur Vertragspraxis im antiken Mittelmeerraum, Index, vol. 22, 1994, 392 sqq. 518 Liv. 25, 3, 10; v6. Biirge: Der Witz, 393 sqq. 14 A Philogelós egy 265 viccet felölelő görög nyelvű gyűjtemény a Kr. u. 4. századból. 516 u u s 153 ¢
