Három bölcs és tapasztalt, érett korú férfi, a krétai Kleinias, a spártai
Megillos és a névtelen athéni , vendégbarát" hosszú gyalogútra indul Kré¬
ta szigetén: az ősi Knóssos városából indulnak Ida hegyére, Zeus barlang¬
jának látogatására."? Menet közben kötetlenül társalognak: , sétálgatva,
diskurálva" rakják össze Platón koncepcióját a törvény jelentőségéről és
jogi-társadalmi szerepéről. A három beszélgetőpartner nemzeti identitá¬
sa paradigmaértékű, hisz mindegyikük az ókori görög világ valamely nagy
törvényhozójának a hazáját képviseli: Kleinias a legendás krétai
Rhadamanthys és Minós kései utóda, Megillos a spártai állam- és jog¬
rendben nőtt fel, míg az athéni polgár Drakón, Solón, Kleisthenés és
Periklés utóda. Személyes hovatartozásuk tehát az állam és a jog egy-egy
markáns elméletét és gyakorlatát asszociálja az olvasó számára.
A diskurzust az athéni nyitja meg: , Istennek vagy pedig valamely em¬
bernek tulajdonítjátok-e, barátaim, törvényeitek elrendezését?""? Azt az
örök kérdést veti fel, hogy a törvények isteni vagy emberi eredetűek-e.
Köztudott, hogy az ókorban már Hammurábi törvényei óta a nagy kodifi¬
kációk az erős államhatalom megtestesítői voltak, amelyeknél a tekintély
megszilárdítása végett az uralkodók sokszor isteni sugallatra, szakrális
eredetre hivatkoztak."" A probléma új megvilágítást nyer az athéni demok¬
rácia kezdetétől, ahol a törvények a népképviseleti szerv határozataiként
jelennek meg. A költői kérdést követően Spárta és Kréta törvényalkotási
emlékeiből kapunk ízelítőt, amelynek tapasztalatait Solón törvényeivel
vegyítve egy új államrend kontúrjai bontakoznak ki.
Kleinias és Megillos érdeklődve hallgatja az athéni érvelését. A három
bölcs dialógusa nyomán lépésről lépésre rajzolódik ki az ideális hellén
törvényalkotás örökérvényű (bár életidegen) modellje. Ez az optimális
nomothesia menete, amelyet elsősorban új kolóniák alapításához ajánl
a filozófus. Platón szerint az ideális törvényalkotás egyszerre hagyomány¬
őrző és reformälé.*® À Tôrvényekben Magnésia, egy új hellén állam a fiktív
helyszín, amelynek államrendjét , útközben", az isteni nús (értelem, szellem)
102 A helyszín, Kréta megválasztásához, a korabeli Kréta társadalmához és alkotmányos rendjéhez
vö. Glenn R. Morrow: Plato’s Cretan City. A Historical Introduction of the Laws, Princeton, New
Jersey, Princeton University Press, 1993, 17 sqq.
403 Plat. Nom. 624a. Itt és a kovetkezdkben is Kévendi Dénes forditdsa.
404 ‘V6. Stalley: An Introduction, 42 sag.
405 Ehrenberg: Der Staat, 121.