Oldal 121 [121]
A POLIS FILOZÓFIÁJA
A tömeget nem lehet az ideákról meggyőzni, a tömeg kineveti a filozófu¬
sokat. Aki a tömegnek akar imponálni, az kénytelen lesüllyedni a tömeg
szellemi szintjére. Ezt az alkotmányt , felülről" kell ráerőltetni a tömegek¬
re, hatalmi szóval kikényszeríteni.
Szerinte az ideális állam élettartama sokkal hosszabb korának reálisan
létező államainál, de mégsem örök. A dolgok természetére általában jel¬
lemző mulandóság hosszú idő után ezt is kikezdi. Megindul a degeneráció,
amely az államrendet és a benne élő embereket negatív irányba fordítja. Az
ideális állam hanyatlása több lépcsőfokon keresztül következik be: a király¬
ságból timokrácia, majd plutokrácia, majd demokrácia és végül tyrannis
lesz. Nézzük sorban ezen államformák jellemzőit, hiszen itt vázolja föl
Platón a korabeli görög államok tapasztalatai alapján az elképzelhető ál¬
lamberendezkedések absztrakt modelljeit."
A királyság hanyatlásával tipikusan timokrácia jön létre. Ez úgy történik,
hogy az uralkodó rétegben viszálykodás üti fel a fejét, a filozófusok vezetői
egyre nagyobb tekintélyre vágynak, hatalmukat kiterjesztve magukhoz
ragadják az őrök feladatkörét, majd a katonai vezetés ellenőrzését is.
Timokratikus alkotmány jön létre, amelynek mintája a spártai állam. Ebben
az államban ugyan erős a közhatalom, de a nevelés nem a tudományokban
való kiművelésre, hanem kizárólag a harci művészetekre koncentrál.
A romlás kiindulópontja Platón szerint az öröklődő gének mutációja.
Az új generáció egy idő után csökkent képességekkel jön a világra. Hiába
választják az egyes osztályokból a legjobbakat a vezetői posztokra, ha az új
vezetők nem tudnak felnőni a feladat nagyságához: ,,[...] apáik hatalmi
helyzetébe kerülve azzal fogják kezdeni, hogy őr létükre mindenekelőtt
bennünket hanyagolnak el, a kelleténél kisebb figyelmet fordítva előbb
a múzsai nevelésre, utóbb a testedzésre, aminek következtében ifjaitok
müzsätlanabbakkä välnak [...]°° Az őrök kultúrája hanyatlik, emiatt a kö¬
vetkező nemzedékek egyre műveletlenebbek lesznek, a vezető réteg felhígul.
Tanulatlan, műveletlen, az állam kultúráját, identitását nem ismerő és nem
384 Ehrenberg: Der Staat, 164 kiemeli, hogy a ,jó monarcha", a ,jó királyság" eszméje mindig is
fontos szerepet játszott a görögök politikai gondolkodásában: , Die Griechen haben stets um die
Monarchie als eine Form des Staates gewusst [...] seit der Sophistik begann das griechische
Denken sich positiv mit der Frage der Monarchie als einer der bekanntesten Staatsformen
auseinderzusetzen ... Die Theorie vom ’guten’ Polismonarchen fand ihre Ergänzung in der
Wirlichkeit. Nicht nur die belanglosen Herren von Kypros, für die Isokrates schrieb, sondern
grosse Herrscher wie Iason von Pherai und vor allem Dionysios I. in Syrakus waren ’Tyrannen’,
die über die ältere Form der Tyrannis hinauswuchsen und, obwohl sie Polisherrscher blieben,
zugleich eine territoriale Monarchie gründeten.”
385 Plat. rep. 546d.
s 120 +