Oldal 120 [120]
OCR
2. AZ IDEÁLIS ÁLLAM KONCEPCIÓJA összetartja, s így eléri, hogy egyik a másiknak segítséget nyújtson abban, amiben ki-ki a köznek használni tud." Az életünk nemcsak a miénk, hanem a családunké, barátainké és azé a közösségé is (állam, város), amelyhez tartozunk. Ezt a gondolatot később a sztoikus filozófia is átvette, és Cicerótól kezdve számos bölcselőnél viszszatér az európai szellemtörténetben. Platón áttekinti korának görög államformáit, összegzi azok vívmányit, így próbálja az ideális állam törvényeit, politikai rendjét kidolgozni.?! Tanának fontos része a történeti tapasztalatok számba vétele, az alkotmányos rend örök körforgásának elemzése: , az egyik, amelyet általában elismeréssel emlegetnek, az úgynevezett krétai és lakedamóni; sorrendben és értékelésben második az úgynevezett oligarchia, amely államforma azonban sok-sok baj alatt roskadozik; ebből fejlődik a vele egyébként ellentétes demokrácia; végül a , nemes" és valamennyi közül messze kiemelkedő tyrannis, amely a negyedik és utolsó államforma."??? Amint az fent már említésre került, az ideális állam Platón szerint a filozófusok királyságának formájában jöhet létre. Erről így beszél: Amíg vagy a filozófusok nem veszik át a királyi hatalmat az államokban, vagy pedig a jelenlegi, úgynevezett királyok és uralkodók nem fognak becsületesen és komolyan filozofálni, s amíg nem esik egészen egybe az államhatalom a filozófiával, s azoknak a sokféle természetét, akik manapság külön haladnak az egyik vagy másik irányba, erőszakkal ki nem rekesztjük, addig — kedves Glaukónom - nem lehet nyugta a bajoktól az államnak.??? Az ideális államot érett korú filozófusok és filozófusnők kormányozzák, akik közül a közhatalmat éppen gyakorló szűkebb grémiumot sorsolás útján jelölik ki maguk közül — Platón ebben a vonatkozásban is inkább az arisztokrácia értékrendjét és politikai elveit veszi át. Az ideális állam lényege azonban nem egy konkrét közhatalmi struktúra kiépítése, hanem az ideális társadalom létrehozása, amely az átgondolt, jól működő társadalmi struktúrákon keresztül szinte , igazgatja önmagát". Platón tudja és vallja, hogy az ideális államot nem lehet alulról jövő kezdeményezéssel (azaz a demokrácia szabályai szerint) megvalósítani. 380 Plat. rep. 519e. 381 Ehrenberg: Der Staat, 124—125; a polis központi kategória Platón műveiben is, vö. Hölkeskamp: Schiedsrichter, 35 sqq. 382 Plat. rep. 544c. 383 Plat. rep. 473d. s 119 +
