Platón szigorúan elkülönített osztályokra bontja a társadalmat, de még¬
sem merev kasztrendszert ajánl. Alapjában a társadalmi mobilitás híve:
maga a születés senkit ne predesztináljon semmilyen magasabb vezetői
tevékenységre. A nevelés során megmutatkozó egyéni tehetség alapján kell
eldönteni, hogy ki és hol lehet a leghasznosabb az állam számára. Az viszont
kétségtelen, hogy Platón rossznak tartja kora Athénjának politikai rendjét,
amelyben az állami tisztségek betöltőit sorsolás útján választották ki, azaz
bármely athéni polgár (születésétől és műveltségétől függetlenül) elvileg
bármilyen magas vezetői pozícióba kerülhetett. Platón szerint az állam
vezetése magas fokú művészet, tudomány, amit csak gondos és szorgalmas
tanulással lehet elsajátítani és csak képzetten szabad gyakorolni."
A harmadik könyv államérdekből a kulturális élet szigorú felügyeletét
tanácsolja. A cenzúra döntse el még azt is, hogy a polgárok mit olvashatnak.
A zenének fontos nevelő szerepet tulajdonít, de támogatandó és elutasítan¬
dó (kártékony) fajtára osztja a zenei műveket. Érdekes, hogy a színházat
(amely az akkori világban nagyon népszerű és politikai színezetű volt)
egyenesen be akarja tiltani, mert szerinte szükségtelenül felkavarja az in¬
dulatokat. A zene jelentőségének kiemelése a nevelésben már egyes szofis¬
táknál is jelentkezett. Később Polybios és a neoplatonisták nyomán a kö¬
zépkori államelméletek is építenek a zenei nevelésre, ,jó" és , rossz" zene
között különbséget téve (angyali és ördögi zene).
Platón ideális államában államérdekből korlátoznák a fényűzést is:
a drága ételek fogyasztása, pazarló lakomák rendezése jogellenes cselek¬
ménynek számítana. Ez a gondolat a modern olvasó számára utópikusnak
tűnhet, de fényűzést korlátozó törvények számos görög polis, sőt a repub¬
likánus Róma pozitív jogában is léteztek. Meglepő, hogy Platón a fényűzés
kategóriájába sorolja a drága orvosok gyógyászati tevékenységét is: hang¬
súlyozza, hogy a gyógyíthatatlan betegeket hagyni kell békében meghalni,
nem szabad őket mesterségesen életben tartani."
Platón szemében az állam annyira fontos intézménynek számít, hogy
államérdekből még a kegyes hazugságokat is hasznosnak és megengedett¬
nek tartja: