Oldal 113 [113]
OCR
A POLIS FILOZÓFIÁJA A görög demokrácia két legfőbb jellemzője a , szabadság és az egyenlőség" — a polgárok egymás közti jogviszonyaiban, valamint az állam és az individuum viszonyában is ez vezérelte a politikai cselekvést. A politikai hatalom letéteményese a népgyűlés (ekklésia), amely döntött az igazgatás, a belpolitika, a háború és béke kérdésében is. A népgyűlésnek minden felnőtt athéni férfi polgár tagjává vált, azaz soraiban mindig a kisemberek, kézművesek voltak túlsúlyban. Ugyanakkor megemlítendő, hogy egyes kutatók azt mutatták ki, hogy a Kr. e. 4. század híres perbeszédeiben, így például Démosthenés szónoklataiban a középosztály és a társadalmi elit az a két domináns réteg, amelyet a szónok következetesen megszólít." A népgyűlés mellett az ötszáz tagú tanács (bulé) működött végrehajtó szervként, amelynek tagjait egy évre sorsolták. Platón korának államelméleti munkái a nomost, a közmegegyezésen és méltányosságon alapuló , törvényt" állították a középpontba, amely a közjó érdekében mindenkit egyenlően kötelez. Az államberendezkedés gyakorlatában ez a démos, a nép uralmát jelentette önmaga felett (felváltva a királyság és az arisztokrácia korábbi kormányzati modelljeit). A tömegek uralma számos új problémát vetett fel, amelyekre később még visszatérünk. Ráadásul Periklés korában a szofisták a végletekig fokozták a cinikus kritikát az állami és társadalmi intézményekkel szemben, mindent pellengérre állítottak, kigúnyoltak. Nem kíméltek sem vallást, sem erkölcsöt, sem törvényt, igazságosságot vagy demokráciát; de a tagadó kritika mellett nem tudtak semmilyen pozitív jövőképet felvázolni. A szofista politikusok, így például Alkibiadés, nagyhatalmi politikát erőltettek, amely egész Athént veszélybe sodorta. A demokrácia és a filozófia ezen válságjelenségei Platón ifjúsága idején Sókratés perében csúcsosodtak ki, amelynek tragikus kimenetele megrázta Athén szellemi és politikai életét. 2. AZ IDEÁLIS ÁLLAM KONCEPCIÓJA Az állam első könyve Sókratés és egy szofista, Ihrasymachos vitájával kezdődik. A szofista azt a provokatív nézetet hangoztatja, hogy az államban, a közhatalom gyakorlásában nem létezhet igazságosság, legfeljebb a nyers politikai uralom ,,szépségflastromjaként” hivatkoznak rá.?"! A destruktív szofista megjegyzésre Platón az ideális állam koncepciójával válaszol. Azt 360 Jones: Wie funktionierte, 235. 361 A szofisták államról alkotott nézeteivel itt nem tudunk részletesebben foglalkozni. Vö. átfogóan Martin Dreher: Sophistik und Polisentwicklung. Die sophistischen Staatstheorien des fünften s 112 "
