Page 110 [110]
3. SÓKRATÉS TRAGÉDIÁJA
Könnyen belátható, hogy ez a hallatlan pimaszság még jobban ellene szí¬
totta a bírákat, akik erre már nagy többséggel (háromszázhatvanan) a ha¬
lálbüntetés mellett voksoltak.
A halálos ítélet kihirdetése után Sókratésnek még lett volna lehetősége
elmenekülni. Tanítványai is igyekeztek meggyőzni, hogy mentse az életét;
sokan segítettek volna elszöktetni. Sókratés azonban hallani sem akart
a menekülésről. Mindig is mélyen tisztelte a polis törvényeit, és azt vallot¬
ta, hogy a törvényeket minden körülmények között követni kell. Az egyén
azonosuljon a polis-szal, ne kérdőjelezze meg a legitim törvényeket — és
akár a rossz törvénynek és a hibás ítéletnek is vesse alá magát engedelmesen.
Ezért Sókratés számára csak egy út állt nyitva, a méregpohár kiürítése.
Sókratés működése az athéni állam virágkorára esett, amikor bármely
polgár közvetlenül részt vehetett a kormányzásban-igazgatásban, és az
athéni társadalom politikai, művészeti kreativitása a csúcspontjára ért.
A közvetlen demokrácia eredményeképpen az individuum azonosult álla¬
mával, és az önkéntes jogkövetés éppen Sókratés személyében odáig veze¬
tett, hogy a polis igazságszolgáltatásának politikai motívumoktól vezérelt,
de a legitim demokratikus eljárási formák betartásával hozott ítéletét is
abszolút követendőnek tartotta. A formálisan legális, jogszerű ítélet alól
nem akart kibúvót keresni, még az Athén archaikus korától kezdve elismert
és minden főbenjáró ügyben bevádoltnak nyitva álló menekülés, a szám¬
űzetésbe vonulás révén sem. Sókratés olyan mértékig volt a demokrácia
gyermeke, Athén büszke, meggyőződéses polgára, hogy számára saját
polisán kívül nem létezhetett emberhez méltó élet.?""
354 Victor Ehrenberg: Der Staat der Griechen, Zürich, Artemis Verlag, 1965, 296-297: „Selbst in
den Jahren von Gefahr und Niederlage und unter banausischen Führern aus dem gewerblichen
Mittelstand liess [...] die Vitalität und Schöpferkraft der Athener nicht nach. Das künstlerisch
reichste [...] Gebäude auf der Akropolis, das Erechtheion, wurde in den letzten Jahren des
Peloponnesischen Krieges gebaut. In die gleiche Zeit fällt das Wirken des Sokrates, der die Treue
zu seiner Polis und der Freiheit seines Denkens mit dem Tode büsste; die Politiker der
Demokratie klagten ihn an, und das Volk fällte das Todesurteil.”