Page 109 [109]
ATHÉN VÁLSÁGBAN — SOKRATES FULLANKJAI
pontok felébreszthették bennük a félelmet egy esetleges újabb politikai
zűrzavartól. Ezt a helyzetet, az athéniak mélyen ülő félelmeit és gyűlöletét
Aischinés így kommntálta: , Miután Sókratést, a szofistát halálra ítélték,
mert annak a Kritiasnak volt a tanítója, aki a Harmincak tagjaként részt
vett a demokracia eltorlésében [...]”*°! Sdkratés politikailag kompromitta¬
lódott, mert tanítványai a demokraták ellenségeivé váltak. A démosból
kisorsolt bírák ezt jól tudták, és a mestert a tanítványok alapján ítélték meg.
Erre az általános félelemre építettek a vádlók, Melétos és két társa. A de¬
mokraták támadásba lendültek Sókratés ellen, mert a filozófus napról
napra megszégyenítette őket tudatlanságuk és demagógiájuk miatt. Azt is
látták, hogy Sókratés egyre nagyobb befolyással bír az arisztokrata ifjak
körében, akiket tanítása egyre inkább az együgyű helyi politikusok ellen
hangol.??
Sókratés provokatív lénye és tanai vezethettek a fatális eredményhez.
Nemcsak barátai, de ellenségei is meglepődtek, amikor kihirdették a sza¬
vazatszámlálás végösszegét: a bírák viszonylag kis többsége, kétszáznyolc¬
van szavazat az ötszázegyből, bűnösnek találta Sókratést a vádpontokban.???
Az első szavazást még egy második is követte: határozni kellett a ma¬
rasztalt vádlottra kiszabandó szankcióról. A görög peres eljárás szabályai
szerint a szankcióra is a peres felek, a vádlók és a vádlott tettek javaslatot
— majd a bírák szavaztak, hogy melyik javaslatot fogadják el. A vádlók már
keresetükben is a halálbüntetés kiszabását kérték; most is ezt indítványoz¬
ták. Ezek után a bírák Sókratés ellenjavaslatára vártak, valószínűleg szám¬
űzetésre vagy magas pénzbírságra számítva (mintegy enyhítésként) máso¬
dik beszédében. Joggal tételezhető fel, hogy Sókratés konform viselkedése
esetén a bírák az enyhébb büntetésre szavaztak volna.
De nem így történt! Sókratés annyira fölháborodott az első szavazás
eredményén, hogy újfent provokatívan reagált: büntetéskiszabás helyett
kitüntetést indítványozott magának. A dikastérion nyilván azt várta, hogy
tetemes pénzbírságot indítványoz a halálbüntetés ellenében. Ezzel szemben
az elítélt azt kérte a bíráktól, hogy szavazzák meg neki a Prytaneionban
élete végéig az állami költségen való napi díszlakomát — ami ebben az idő¬
ben az egyik legmagasabb politikai kitüntetésnek számított Athénban.
35.
a
Aischinés, Trimarchos ellen 173. V6. Vilmos: ,,Gyilkos...”, 41.
Maga Sókratés hangoztatta többször, hogy a beszéd manipulalhat, és azt is, hogy tetteinkért
meg kell fizetnünk, vö. Könczöl: Ítélkezés, 109—111.
Hansen: The Trial, 18 kiemeli, hogy valójában nem harminc bíró szavazatáról van szó, hanem
ötvenkilenc vagy hatvan szavazat adta a többséget, hisz az ötszázegy fős esküdtszéki létszám
a kiindulási alap.
35.
S
35.
a
+ 108 +