Oldal 108 [108]
3. SÓKRATÉS TRAGÉDIÁJA
Sókratés pozícióját nem segítette, hogy szinte sértetten reagált a tárgya¬
láson, néha egyensen fennhéjázóan reflektált a vád állításaira. A feltehető¬
en zömmel alacsony sorból származó bírákat bizonyosan nem lelkesítette
az ebben a kontextusban arrogáns kijelentés, hogy a híres delphoi jóshely
szerint ő korának legbölcsebb embere. Az athéniak Sókratést barátainak
és tanítványainak tettei alapján ítélték meg, és veszélyesnek találták. A gaz¬
dag, arisztokrata családból származó ifjak okítása, filozófiai és logikai té¬
teleken történő kiművelése a politikai zavargások emlékét és jövőbeli
kockázatát jelentették számukra, hiszen az arisztokrácia mindig az oligar¬
chia híve maradt.
A bírák végighallgatták a vád- és védőbeszédet, és a beszédek részét
képező tanúvallomásokat, amelyek az érdekelt peres fél megfogalmazásában,
az írnok által felolvasva hangzottak el." Ezt követően egyenként az ur¬
nákhoz járultak és leadták szavazatukat: az urnába dobott szavazókövecs¬
csel fejezték ki, hogy a felperes vagy az alperes javára döntenek-e. Majd
a szavazatokat összeszámolták: akire többen szavaztak, az nyerte meg a pert.
Az ítélet azonnal jogerőre emelkedett, fellebbezésre nem volt lehetőség."
Ebben a túlhajtottan demokratikus jogszolgáltatási modellben nagy
szerepet játszott a , szubjektív elem", a jogilag képzetlen bírák személyisé¬
ge és erkölcsi felfogása. A szubjektivitást a nagyszámú esküdtszék, mint
reprezentatív testület alkalmazásával próbálták kiküszöbölni. De a válságos
politikai időszakban folyó, politikai színezetű perekben a csoportdinamika
szükségszerűen az objektivitás ellen hatott. Nyilvánvalóan ez történt
Sókratés esetében is.
A megdöbbentő ítélet megszületésében az is szerepet játszhatott, hogy
a per éppen Kr. e. 399-ben folyt." Alig néhány év telt el a hosszú és ke¬
gyetlen peloponnésosi háború befejeződése óta.?" Az athéni polgárok
idegei még nem heverték ki a törvényes rend összeomlását, a szűnni nem
akaró politikai viszályokat, a létbizonytalanságot. A Sókratés elleni vád¬
34” Az asebeia-perekhez vö. Robert W. Wallace: Private Lifes and Public Enemies. Freedom of
Thought in Classical Athens, in Alan L. Boegehold — Adele Scafuro (eds.): Athenian Identity
and Civic Ideology, Baltimore, John Hopkins University Press, 1994, 127 sqq.; Hansen: The Trial,
24-26.
348 "Thür: Das Prinzip der Fairness, 132-133; Boegehold: The Lawcourts, 27-30; Harrison: The Law
of Athens, 97 sqq.; Adriaan Lanni: Relevance in Athenian Curts, in Michael Gagarin — David
Cohen (eds.): The Cambridge Companion to Ancient Greek Law, Cambridge, Cambridge Uni¬
versity Press, 2005, 115 sqq.
Christian Meier: Der Sokrates-Prozess, in Uwe Schultz (Hg.): Grosse Prozesse. Recht und
Gerechtigkeit in der Geschichte, Miinchen, C. H. Beck Verlag, 1997, 21 sqq.
350 A háború köztudottan Kr. e. 431—404 között dúlt.
34
©
+ 107 +