Oldal 106 [106]
3. SÓKRATÉS TRAGÉDIÁJA
Magán a tárgyaláson Melétos lépett fel a vádbeszéddel, míg két társa,
Lykón és Anytos úgynevezett synégoroi, segítők" voltak, akik Melétos vád¬
beszédét egy-egy kisebb szónoklattal egészítették ki." A kereseti kérelmet
először az archón basileus elé terjesztették, aki az illetékesség és a formá¬
lis előfeltételek megvizsgálásáért felelt az úgynevezett , előkészítő" eljárás¬
ban (anakrísis, a kettéosztott peres eljárás első szakasza, amely az illetékes
állami tisztségviselő előtt folyt). Az archón basileus feladata volt a tárgya¬
lási nap kitűzése, a felek esküjének (diómosia) elrendelése és a peres iratok
továbbítása az esküdtszék felé.
Úgy tűnik, hogy a hivatalban lévő archón basileus szemében a Sókratés
elleni per nem képviselt különösebb politikai súlyt, mert a tárgyalást egy
ötszázegy főből álló esküdtbíróság elé utalta, holott a nagy politikai hord¬
erejű pereket ezeregy vagy ezerötszázegy esküdt előtt tárgyalták akkoriban.
Az írnokok a hivatalosan rögzített keresetet fatáblára másolták, és nyilvá¬
nosan kifüggesztették: bármely athéni polgár elolvashatta a vádat, és tájé¬
kozódhatott a nyilvános tárgyalás napjáról. A források szerint két fő vádpont
volt olvasható azon az ominózus fatáblán: , Sókratés jogellenesen cselekszik,
mert nem azokban az istenekben hisz, amelyeket a város tisztel, hanem
más, új démonokat akar bevezetni; ezen kívül jogellenesen jár el, mert
megrontja az ifjúságot; ezért a büntetése halál legyen."???
Melétos vádbeszédét annak bizonygatására építette, hogy Sókratés
megrontotta az ifjúságot, mert az istenek és Athén demokratikus intéz¬
ményrendszere ellen lázította őket. Ezen túl illegális jövendőmondóként is
működött, hisz mindig a daimonionjaira hivatkozott, azokra hallgatott."
Anytos mint synegoros szintén azt hangsúlyozta, hogy Sókratés az ifjúságot
a demokratikus államberendezkedés, az állami szervek rosszindulatú kri¬
tikájával meg akarta rontotani. Mesterkedése valójában a politikai rendszer
megdöntésére irányult."
Az athéni peres eljárás szabályai szerint a tárgyalás esküdtbírák előtt
folyt, ők döntöttek a bűnösségről vagy ártatlanságról. Amint arra fent már
kitértünk, laikus bírákról volt szó, akiket a nép közül az adott tárgyalási
napra sorsolás útján választottak ki.
ue
37 V6. Scholz: Der Prozess, 158; Hansen: The Trial, 16. Melétos ezer drachma pénzbírságot koc¬
kaztatott, ha az ítélethozatalnál nem érte volna el a leadott szavazatok egyötödét.
A perre vonatkozó dokumentációt viaszos táblán rögzítették, vö. Scholz: Der Prozess, 158.
#39 Diog. Laert. 2,40. Vö. Cohen: The Prosecution, 203 sqq.
340 Plat. Apol. 26D; Xen. Mem. 1,1,12—15.
341 Plat. Apol. 23E.
338
+ 105 +