Page 105 [105]
ATHÉN VÁLSÁGBAN — SOKRATES FULLANKJAI
töltötte, ahol számítása szerint a legtöbb emberrel találkozhatott. Jobbára
beszélt is, az érdeklődők pedig meghallgathattäk.”?””
Köztudott, hogy Athénban akkoriban (főleg a szofisták körében) elterjedt
a pénzért való tanítás, de Sókratés sohasem fogadott el pénzt a tanítványa¬
itól, még akkor sem, amikor elszegényedett. Más városokba és országokba
sem utazott, hogy az ottani szokásokat, törvényeket vagy embereket tanul¬
mányozza. Szerinte az emberi természet, Athén társadalma annyi tanul¬
mányozandó problémát kínált, hogy fölösleges lett volna máshol keresni
az igazságot. Sókratés mindig hangoztatta, hogy ő tudja, tisztában van vele,
hogy mennyi mindent nem tud, ezért arra kíváncsi, hogy legalább mások,
a beszélgetőpartnerei, tudnak-e valamit.
Delphoiban, a hellén világ , köldökének", azaz középpontjának számító
jóshelyen az orákulum kinyilvánította, hogy Sókratés korának legbölcsebb
embere. A filozófus hírhedtté vált , beszélgetéseiben" folyton összemérte
következetes logikáját és gondolkodásának gyorsaságát partnereivel. Tevé¬
kenysége annyira szokatlan, irritáló, ugyanakkor domináns volt, hogy —
hangadó athéni demokrata politikusok ösztönzésére — Kr. e. 399-ben vádat
emeltek ellene (graphé asebeias).???
Melétos, Lykón és Anytos, akik a vádat képviselték, három vádpontba
sűrítették a Sókratés elleni általános ellenszenvet: állították, hogy a filo¬
zófus nem hisz Athén isteneiben, új isteneket akar bevezetni, és megront¬
ja az ifjúságot. Az ,istentelenség" (asebeia) nagyon súlyos vád volt, amit
halállal fenyegetett a törvény.??
Sókratés ebben a veszélyes helyzetben sem változtatott stílusán: a bíró¬
sági tárgyaláson is provokált, gúnyolta vádlóit: , Hogyan hatott rátok,
athéni férfiak, vádlóim beszéde, nem tudom; én bizony magam is kis híján
beléjük feledkeztem, olyan meggyőzően beszéltek. Ámbár igazat úgyszólván
semmit sem mondtak."
382 Xen. Mem. 1,10; Németh György fordítása.
333 A vádemelésre Lachés archónsága idején, a Kr. e. 400-399. évben került sor. Maga a tárgyalás
a téli idédszakra, azzaz 399-re esett; v6. Hansen: The Trial, 16.
Melétos, Melétos fia az archón basileushoz fordult, aki a vallási ügyeket felügyelte; vö. Peter
Scholz: Der Prozess gegen Sokrates. Ein ,,Siindenfall” der athenischen Demokratie?, in Leonard
Burckhardt - Jürgen von Ungern-Sternberg (Hg.): Grosse Prozesse im antiken Athen, München,
C. H. Beck Verlag, 2000, 157. A vädlök személyéhez vö. John K. Davies: Athenian Propertied
Families, 600-300 B.C., Oxford, Clarendon Press, 1971, 40 sqq.; Sökrates perehez Könczöl:
Legal Rhetoric, 20-23.
Vö. Diog. Laert. 2,40. Stone: Der Prozess, 208-214 elmélkedik Sókratés vádlóiról, különösen
részletesen ír Anytos személyéről és lehetséges motívumairól; a témához vö. Scholz: Der Prozess,
157-158.
Plat. Apol. 17a.
{x}
33:
8
33:
a
33
a
s 104 +