Oldal 97 [97]
ATHÉN VÁLSÁGBAN — SOKRATES FULLANKJAI
politikai környezetet teremt, amely a jólét záloga. A görög demokrácia
alapvető jellemzője a szakirodalom szerint a kormányzók és a kormány¬
zottak identitása: uralkodók és alattvalók elválaszthatatlan egységet ké¬
peznek, hisz az egy évre a legmagasabb tisztségbe emelkedő polgár a kö¬
vetkező évben szükségszerűen elhagyja hivatalát, és alárendeli magát az
yegész” uralmanak.*” A polis a politai, a polgarok állama. Ez a felfogás már
abban is kifejeződik, hogy az egyes görög polisok mint városállamok neve
a polgáraik összességét jelzi, például oi Athenaioi, hé métropolis tón
Lakedaimonion.*”
A görög demokrácia egyik nagy vívmánya a szavazatok számlálása és az
individuum önkéntes alávetése a többségi döntésnek. A szavazatszámlálás
a modern szemlélő számára annyira kézenfekvőnek tűnik, hogy magától
értetődőnek veszi. A többségi szavazat döntő szerepe azonban nem volt
mindig természetes alapelv; az ókori görögöknek köszönhetjük a modern
demokráciáknak ezt az alapvető jellemzőjét." A görög állambölcselők
később aritmetikus és geometrikus egyenlőség között különböztettek: az
aritmetikus egyenlőségnél a szavazatokat pusztán számszerűségük alapján
vetették össze, míg a geometrikusnäl súlyozták.???
Ebben a politikai rendszerben a népgyűlés volt a legfőbb népképviseleti
szerv. Sókratés egyszer arra a kérdésre, hogy milyen társadalmi rétegből
tevődik össze a népgyűlés, azt a választ adta, hogy cipészekből, ácsokból,
kovácsokból, parasztokból, kereskedőkből és szatócsokból."? A kézművesek
és alsóbb néposztályok ezen uralmára vezethető vissza Alkibiadés egyik
legendás mondása, mely szerint az athéni demokrácia egy , vitathatatlan
esztelenség", hisz az állam kormányzását sorsolás útján, véletlenszerűen
kiválasztott polgárokra bízta, akik ráadásul évente váltakoztak."
309 Hans Schaefer: Politische Ordnung und individuelle Freiheit im Griechentum, in Fritz
Gschnitzer (Hg.): Zur griechischen Staatskunde, Darmstadt, WBG, 1969, 139.
310 Thukydidés 3,92; Herod. 8,31; vö. Victor Ehrenberg: Der Staat der Griechen, Stuttgart, Artemis
Verlag, 1965, 107.
Jakob A. O. Larsen: Die Entstehung und Bedeutung der Stimmenzählung, in Fritz Gschnitzer
(Hg.): Zur griechischen Staatskunde, Darmstadt, WBG, 1969, 184: „Der Brauch, bei politischen
Versammlungen eine formelle Abstimmung vorzunehmen und die Stimmen abzuzählen, ist
eine der Erfindungen, die, sind sie erst einmal gemacht, so auf der Hand zu liegen scheinen, dass
31
¬
man sie immer fiir selbstverstandlich halt [...] dennoch fiele es schwer, eine einzelne Neuerung
anzuführen, die Entwicklung politischer Institutionen tiefgreifender beeinflusst hat.”
Plut. 484b; Plat. Georg. 508a; vö. Demandt: Der Idealstaat, 39: „Unterschiedliche Leistung
spiegelt sich in unterschiedlichem Vermögen. Eine Gleichheit des Besitzes hat Perikles offenbar
nicht angestrebt, die ökonomische Ungleichheit wird nicht bedauert oder entschuldigt.”
313 Xen. Mem. 3,7,6. Vö. Arnold H. M. Jones: Wie funktionierte die athenische Demokratie?, in
Fritz Gschnitzer (Hg.): Zur griechischen Staatskunde, Darmstadt, WBG, 1969, 235.
34 Thukydidés 6,89,6. Vö. Jones: Wie funktionierte, 219.
31.
DS
+ 96 +