Page 90 [90]
OCR
3. EMBERÖLÉS — FORENSZIKUS KONTEXTUSBAN közeli hozzátartozója) volt jogosult a megbocsátás gyakorlására, a pénzbeli megváltás elfogadására." Euphilétos, a becsületében sértett férj és családapa volt Eratosthenés házasságtörési cselekményének a sértettje, ezért neki lehetősége lett volna az elkövető személye elleni, az életét is kioltó megtorlás helyett valamilyen váltságösszeget elfogadni. Euphilétos ez elől saját elmondása szerint elzárkózott, ami a Kr. e. 5. század végén kétségtelenül nem számíthatott már humánus eljárásnak. Euphilétos védőbeszédében azzal érvelt, hogy a házasságtörő csábító megölését a törvény elrendeli, megparancsolja: a sértett köteles ölni a becsület védelmében, ezt követeli az általános társadalmi morál. Az ölés erkölcsös cselekmény, ez az athéni törvényeknek leginkább megfelelő megoldás. Ez az állítás nyilvánvaló túlzás. A törvény nem rendeli el a rajtakapott csábító megölését: az ölési cselekményt megvalósító személy üldözhető, bíróság elé idézhető. De a bevádolt a bíróság előtt azzal védekezhet, hogy az ölési cselekménye olyan tényállást valósít meg, amelyet a jogrend büntethetőséget kizáró okként értékel." Ha a bírák (az ephetések) a perbeszédek meghallgatása után az elkövető javára adják le szavazataikat, akkor az elkövető büntetlen marad. Euphilétos vehemens érvelése tehát a csábító erős felindulásból való megölését büntethetőséget kizáró körülményként értékelő ősi törvények értelmének nyilvánvaló elferdítése. Euphilétos érvei az archaikus jog kérlelhetetlen szigorát, nem pedig Athén korabeli társadalmi értékítéletét tükrözik." De még az archaikus jog sem , parancsolja meg" a csábító megölését, csupán kimentési lehetőséget, büntetlenséget biztosít jogpolitikai okokból az elkövetett, de a jogrendszer által tolerált emberölési cselekményre. Érdemes még kitérni arra, hogy a törvény szövege nem említi a moikheia (adulterium) terminus technicust." Mi történt valójában? Tényleg jogosan ölt-e Euphilétos? Hogyan szólt az ítélet? Felmentették-e Euphilétost — Lysias mesteri beszéde hatására — az emberölés vádja alól a Kr. e. 5. század végén folyó perben? Nem ismerjük a per kimenetelét, hisz sem a vádbeszéd, sem az ítélet nem maradt fenn. A fentiekben láttuk, hogy az esküdtbíróság az ítéletét titkos szavazás útján hozta meg, azt azonnal szóban kihirdették, és jogerőre is emelkedett.** 285 MacDowell: The Law in Classical Athens, 110. 286 Scafuro: The Forensic Stage, 196-197. 287 Cantarella: Studi, 145. 288 A témahoz v6. Scafuro: The Forensic Stage, 196 sqq.; Phillips: Moikheia (megjelenés alatt). 289 Thür: Athén bírósági szervezete, 384. + 89 +
