Page 69 [69]
DRAKÓN UTÁN: TÖRVÉNYKEZÉS SOLÓNTÓL LYSIASIG
nektől való távolmaradását." A vádemelés, azaz a perkezdő cselekmény
formálisan a basileus előtt történt meg: , Hozzá kell benyújtani emberölés
ügyében is a vádat, s ő hirdeti ki a törvényes jogokból való kizárást."""
A basileus az ügy előzetes megvizsgálása után kihirdette, hogy a vádlottat
törvényen kívül helyezi, aminek következtében nem jelenhetett meg az
agorán, nem vehetett részt áldozási vagy más szakrális cselekményben,
távol kellett maradnia a szentélyektől és a vallási, áldozási cselekményektől.
Ez az intézkedés modern jogászi szemmel kicsit szokatlannak tűnik, hisz
a vádlott még csak gyanúsított volt, akinek bűnösségéről majd a tárgyalás
lefolytatása után, ítéletben fognak dönteni. A szigorú szabály arra vezet¬
hető vissza, hogy az emberölés nem pusztán az áldozatot és családját sér¬
tette, hanem az egész közösséget veszélybe sodorhatta a ,vérbűnnel" való
megfertőződés által." A szentélyektől való eltiltás azt a célt (is) szolgálta,
hogy a bevádolt ne tudja magát megtisztítani a vérbűntől.
A basileus terjesztette az ügyet az illetékes bíróság elé, és ő tűzte ki
a tárgyalási napot is — de előtte három előzetes meghallgatást (prodikasia,
előzetes vizsgálat) folytatott le. A prodikasia célja abban állt, hogy a basileus
meggyőződjön arról, hogy a peres felek valószínűsíteni tudják állításukat,
illetve előadják a perben felhasználni szándékolt bizonyítékaikat. Ezek
leltárba vétele révén a basileus már gyakorlatilag megszabta a per me¬
netét is.?01
Az is a prodikasia során tisztázódott véglegesen, hogy a vád valóban
a közvetlen, saját kezűleg elkövetett (szándékos) emberölés marad-e. Az
előkészítő eljárásban a vádlottnak ugyanis lehetősége nyílt arra, hogy cse¬
lekményének nem szándékos voltára vagy valamilyen büntethetőséget ki¬
záró okra hivatkozzon. Ha a bevádolt élt ezzel a lehetőséggel — és valószí¬
nűsíteni tudta állítását, illetve a vádló méltányolta az előadottakat —, akkor
a basileus áttette az ügyet a Palladion vagy a Delphinion bíróságához.
Látjuk tehát, hogy alapjában a vád álláspontja volt a döntő az ölési cse¬
lekmény minősítésére nézve — hisz a vádló aszerint fogalmazta meg a vádat,
hogy milyen bizonyítékokat tudott felsorakoztatni. De a vádlottat is meg¬
19:
06
Dem. 20,158; vö. Ruschenbusch: Solon, 42.
Arist. Ath. pol. 57,2.
200 Mortimer Chambers: Aristoteles. Der Staat der Athener, Berlin, Akademie Verlag, 1990, 394;
Eberhard Ruschenbusch: Phonos. Zum Recht Drakons und seiner Bedeutung für das Werden
des athenischen Staates, Historia: Zeitschrift für Alte Geschichte, vol. 9, 1960, 144—145 elsősor¬
ban azzal magyarázza a szabályt, hogy az elkövető és az áldozat családtagjai ne találkozhassank
a közéleti vagy szakrális cselekményeknél, és ne kerülhessen sor tettlegességre, túlhevült inci¬
19:
©
densekre.
Boegehold: The Lawcourts, 45.
20
+ 68 *