Oldal 50 [50]
6. DRAKÓN TÖRVÉNYEI
okozati láncolatot, amely a felkelők kímélet nélküli, a menedékjogot is
semmibe vevő felkoncolásához vezetett.
Az emberölés törvényi tényállását a Drakónnak tulajdonított új törvény
kiterjesztette, bevonva az emberölést szankcionáló jogi norma hatálya alá
olyan cselekményeket is, amelyek korábban nem voltak szankcionálhatók.
Aligha képzelhető el, hogy Drakón pusztán dogmatikai meggondolásból,
aktuális indíték, konkrét politikai cél nélkül javasolta volna törvényben
szabályozni ezt az új tényállási variációt."" Ráadásul a drakóni törvény
milyen hosszan rendelkezik a megbékélés, az áldozat családja és a tettes(ek)
közti kiegyezés lehetőségéről. A visszaható hatály és a többször emlegetett
lehetőség, hogy a (vér)bosszúra legitimált közeli hozzátartozók közül már
esetleg egy sincs életben — ezek a körülmények ismételten arra utalnak,
hogy a törvény elsősorban egy súlyos társadalmi konfliktus utólagos ren¬
dezésére törekszik.
Az emberölés miatt indított perekben a basileuwsok és valószínűleg az
ephetések jártak el:"" a stélé szerint az ephetések ötvenegy tagú testülete
döntött a bűnösség kérdésében, titkos szavazással." Az emberölési ügyek
alapvetően három eljárási cselekményből tevődtek össze: a felek (és rokonok)
esküje, a perbeszédek és az ítélethozatal (amely mindig egy viszonylag nagy
létszámú testület titkosan leadott szavazatai összeszámlálása révén valósult
meg).21
A törvényszöveg folytatásának anyagi jogi rendelkezései is észszerűen
megmagyarázhatók az adott történelmi szituációból kiindulva. Az első
mondat megalapozza Megaklés és az archónok felelősségre vonását, majd
a törvény azt szabályozza, hogy a meggyilkoltak rokonai közül kik lesznek
aktív legitimáltak az üldözésre, azaz milyen rokonsági fokban álló szemé¬
lyek indíthatnak keresetet, illetve jogosultak tárgyalni az aidesis, a kiegye¬
zés-megbékélés (a vérdíj megfizetése) ügyében. Kézenfekvő, hogy Drakón
ezzel véget akart vetni az elburjánzott önhatalomnak, a generációk óta dúló
és az athéni állam létét fenyegető bosszúsorozatnak, amely ráadásul a tár¬
sadalmi elit, az athéni arisztokrácia vezető családjai között folyt. Az önha¬
talmú jogérvényesítés helyett Drakón a bírósági útra terelte a sokrétű,
18 Vö. Thür: Prozesseide, 157; Humphreys: A Historical, 23-28; Welwei: Die griechische Polis, 150
sqq.
19 A szakirodalomban vitatott, hogy Drakón idejében az Areios pagos működött-e már vérbíró¬
ságként; a források az ephetések ítélkezéséről beszélnek. Vö. Plut. Solón 19,3.
20 Wolff: Der Ursprung, 70; Thür: Die Todesstrafe, 150-153.
11 Dem. 23,71; vô. Phillips: Avengers, 61.
s 49 c