Page 29 [29]
OCR
TÖRVÉNY ÉS TÁRSADALOM A cél elérése után a kocsiverseny eredményét Achilleus hirdeti ki, és ő adja ät a nyerteseknek a dijakat is. Leggyorsabban Diomedes ert celba ket lovával; majd szorosan utána futott be Antilochos. Homéros kiemeli, hogy Antilochos , nem rohanással előzte meg, ám csellel Meneláost"." A második díj egy pompás ló, amit Achilleus a kiváló kocsihajtónak, a verseny első felében élen járó Eumélosnak akart átadni, aki az istenek közti vetélkedésnek, Athéné haragjának esett áldozatul, ezért nem tudott nyerni."? Antilochos azonban sértődötten közbelépett, tiltakozott, és a második díjat követelte magának — majd magához is ragadta a díjul kitűzött értékes lovat."" Figyelemre méltó, hogy Antilochos itt önhatalommal veszi magához a lovat, a versenydíjat. Cselekményét maga Achilleus jóindulatúan tűri, jóváhagyja: ,[...] mire elmosolyodva az isteni fürge Achilleus ] Antilokhosnak örült, kedves volt néki e társa."! Beleegyezik, hogy Eumélos számára más ajándékot keres majd vagyontárgyai közül. Antilochos kérkedve, harcias kijelentéssel parádézik: , Én ezt át nem adom: csak vívjon meg velem érte ] az, ki a hősök közt ki akarja ragadni kezemből."? Kétségtelen, hogy Antilochos megragadja, önhatalmúlag tényleges hatalmába keríti a díjként szolgáló lovat — holott azt Achilleustól kellett volna átvennie átadás, azaz kétoldalú birtokátruházó cselekmény keretében. Ez az önhatalmú birtokszerzés azonban nem közvetlenül a versenyzőtársak ellen irányul, hanem Achilleust akarja ezzel kész tények elé állítani. A jelenet folytatása szempontjából, Antilochos és Meneláos vitájában ennek pusztán az a jelentősége, hogy a versenydíj zablája már az egyik , peres fél" kezében van: Antilochos birtokon belül van. Antilochos ezen cselekménye mind Achilleus, mind a nép szemében a fiatal sportember ifjúi hevét fejezi ki, amit környezete pozitívan értékel. Homérost olvasván mindig szem előtt kell tartanunk, hogy az általa ábrázolt események egy szűk társadalmi elit körében játszódnak, ahol a társadalmi értékítélet az arisztokrata életszemlélethez és értékrendhez igazodik. Eddig a pontig a résztvevőket (és a mai olvasót is) elragadta a verseny forgataga: mindenki Antilochos pártján áll. A valódi viszály azonban csak 58 Hom. Il. 23, 515. V6. Gerhard Thiir: Zum Dikazein bei Homer, ZRG RA (Zeitschrift der Savigny Stiftung, Romanistische Abteilung), Vol. 87, 1970, 426. Thür: Zum Dikazein, 426 Kiemeli, hogy a versenyt kiíró és a díjakat felajánló Achilleus minden díj átadása előtt kikérte a nép egyetértését (Hom. II. 23,537 sgg.). 60 Hom. II. 23, 540—542. 61 Hom. II. 23, 555—556. 62 Hom. II. 23, 553-554. Már Wolff is úgy foglal állást, hogy a jelenet egy önhatalmú, semmilyen tekintély által nem ellenőrzött joggyakorlás példája: Wolff: Der Ursprung, 45; őt követi Primmer: Homerische, 6. 59 + 28 +
