Oldal 22 [22]
4. TÖRVÉNYKEZÉS DRAKÓN ELŐTT — A HÉROSOK VILÁGA
hatalom egyre inkább visszaszorult: az individuumok vitás ügyeik
rendezése érdekében általában valamilyen , tekintélyhez" fordultak. Az
önhatalmú jogérvényesítés helyébe lépő bírósági út ebben a modellben
alapvetően a választott bíróságot jelentette. Ez a széles körben elterjedt
evolúciós elmélet" elsősorban Homéros Iliasära és Hésiodos Munkäk és
napok című költeményének néhány szakaszára tâmaszkodik;* ezekkel aläbb
részletesen foglalkozunk.
A források bemutatása előtt érdemes még megjegyezni, hogy Wolff
alapjában elutasítja az evolúciós elméletet. Szerinte nem életszerű az el¬
gondolás, hogy az anarchiát elfojthatta volna egy, a választott bíráskodás
irányába ható tendencia. Szerinte az sem következik logikusan a koncep¬
cióból, hogy az állam miért támogatta, miért ösztönözte volna a választott
bíráskodást. Miért mondott volna le a közhatalom a jogviták eldöntésének
jogáról, amikor az igazságszolgáltatás minden történelmi korszakban,
minden alkotmányos rendben a hatalomgyakorlás egyik legfontosabb té¬
nyezője? Az evolúciós elmélet ellen szól továbbá az a tény, hogy az önha¬
talmú jogérvényesítés a görög polisokban mindig is létezett. Athén klasz¬
szikus korszakában sem halt ki az önhatalmú jogérvényesítés, hanem
a peres eljárás nélkülözhetetlen részét képezte annak egyfajta , ritualizált"
formája.
Wolff a nemzetségfők, a korai fejedelmek szerepét is eltérően látja, ebben
a kérdésben is vitába száll a korában uralkodó nézettel: szerinte a fejedelmek
nem választott bíróként léptek fel, hanem inkább ellenőrzésük alá vonták,
felügyelték az önhatalom alkalmazását — a társadalmi béke megőrzése
érdekében. Az emberölési ügyek esetén nem vonták magukhoz az ítélkezést,
pusztán időleges, átmeneti védelmet biztosítottak az üldözötteknek; meg¬
védték őket a közvetlen vérbosszútól, ezzel segítve a vita tárgyalásos úton
való eldöntését. Ez az a motívum, ahol Drakón emberölési törvénye is
szervesen kapcsolódik az archaikus felfogáshoz.
A perjog és az emberölés bűncselekményének korai elbírálása terén
fontos előrelépést jelentett Gerhard Ihür koncepciója, amelyet a további¬
akban túlnyomó részben én is követni fogok. Ihür tézisének tengelyében
a dikazein ige (terminus technicus) újszerű értelmezése áll. Mielőtt tézi¬
seit az archaikus források szemrevétele révén ismertetnénk, érdemes
szemügyre venni a klasszikus Athén két nagy filozófusának, Platónnak és
12 Vö. Hildebrecht Hommel: Die Gerichtsszene auf dem Schild des Achilleus, Palingenesia, vol. 4,
1969, 11 sqq.; Adolf Primmer: Homerische Gerichtsszenen, Wiener Studien, vol. 83, 1970, 5 sqq.
+ 21°