Oldal 18 [18]
3. DRAKÓN MEGMENTI ATHÉNT
már-már polgárháborús válságba süllyedt, amelyet az elkövetők utólagos
megbüntetése, kitaszítása sem tudott csillapítani: , Ezeket az embereket
és utódaikat szentségtörőnek s az istennő ellen vétkezőnek nevezték.
Utóbb az athéniak száműzték ezeket a szentségtörőket, s száműzte őket
később a lázongó athéniak segítségével, a lakedaimóni Kleomenés is, aki
az élők szamüzese utän a holtak csontjait is kiäsatta és kidobatta.”?7 Ha¬
sonlóan tudósít az eseményekről Aristoteles is: „Myrön vädja alapjän hä¬
romszäz elökelöseg szerint kivälasztott ferfiü, miutän az äldozatokra
megesküdött, ítéletet mondott. Mivel a szentségtörés bebizonyosodott,
magukat a bűnösöket sírjukból kivették, nemzetségüket pedig örökös
száműzetésre ítélték. A krétai Epimenidés pedig ezek után megtisztította
a várost."
A Kylón-felkelés körüli események nem egyedül Megaklést sújtották,
aki archónként közrehatott az államcsínykísérlet leverésében, hanem egész
nemzetségére (az Alkmeónidákra) kihatott. Az arisztokraták elhatározták,
hogy feláldozzák az Alkmeónidákat a feszültségek enyhítése érdekében:
egy háromszáztagú törvényszéket jelöltek ki az ügy kivizsgálására. A bű¬
nösnek találtak földi maradványait azért kellett kiemelni a sírjukból, hogy
ne fertőzzék a vérbűnnel Athén földjét, és ne vonják az istenek haragját
a közösségre.? A száműzetés a nemzetség minden még életben lévő tagját
sújtotta a kollektív felelősség elve szerint.
A Kr. e. 7. századi Athén társadalma még szoros nemzetségi kötelékben
élt, amelyben emberölés esetén az áldozat családtagjainak a joga és kôte¬
lessége volt az elkövető üldözése és felelősségre vonása, azaz a vérbosszú
kivitelezése. A közösség egyik tagjának erőszakos halála automatikusan
kiváltotta a meggyilkolt közeli hozzátartozóinak jogát a vérbosszúra, amely¬
nek immanens kockázata volt a cselekmény esetleg nem kielégítő felderí¬
tettsége. Az elkövetéssel gyanúsított életére törhettek a rokonok anélkül,
hogy az ölési cselekmény vagy a kauzalitás bizonyítás tárgyává vált volna.
A téves vérbosszú , viszont-vérbosszút" eredményezett, ami akár végnélküli
ellenségeskedésbe is torkollhatott az érintett családok között. Ezt az ősi
talio-elvet már az archaikus jogban ki lehetett váltani az elkövető és az
áldozat családja közötti tárgyalások révén, ha sikerült vérdíjban megegyez¬
ni. A vérdíj megfizetése a sértett család megbékélését eredményezte, véget
vetett a bosszúnak. Ha valaki az elkövető személyét vagy vagyonát a meg¬
2? Thukydidés 1,126.
28 Arist. Ath. pol. 1; itt és a következőkben Ritoók Zsigmond fordítása.
39 Vö. Sarkady János: Magyarázatok, in Ritoók Zsigmond (ford.): Aristotelés: Az athéni állam,
Budapest, Akadémiai, 1954, 171-172; Németh: À polisok viläga, 237-239.
+ 17 »