Oldal 16 [16]
2. KYLÓN FELKELÉSE
maink szerint is joggal kértek oltalmat a felbőszült tömeg ellen, amely
felkoncolásukra törekedett.
Az ókori menedékjog, a hikesia egyik lényeges vonása, hogy az oltalmat
kérők alanyi köre kezdetben nem esett semmilyen korlátozás alá. Bárki az
istenség védelmét kérhette, függetlenül attól, hogy arra valóban rászolgált-e
— azaz nem számított, hogy az üldözők jogos vagy jogellenes cselekmény
miatt voltak-e a nyomában. A menedékjog tehát modern fogalmaink szerint
alanyi jognak minősült. Ha az oltalomkérő elérte a szent helyet, ha fizikai
kapcsolatba tudott lépni a szent tárggyal (oltárral, szoborral), sérthetetlen¬
né vált, és feltétlen oltalmat nyert. Általános vallási és erkölcsi parancsnak
számított, hogy az üldözőknek meg kellett állniuk a szentély kapujában.
Az oltalmat kérő általában nem állt egyedül az istenség előtt, hanem
a szentélyben jelen lévő papok, szolgák, az üldözők és nézelődők szeme előtt
végezte el az oltalomkérő rítust.? A rituális cselekmények a társadalmi
környezet felé is szignalizálták, hogy az oltalomkereső kilépett a világi
valóságból, és egy átmeneti, kivételes állapotba került, amelyet az isteni jog
ural.
Az oltalomkereső a rituális cselekmények elvégzésével, az isteni oltalo¬
mért folyamodással átlépte az , emberi jog" (ius humanum) határát, és
átlépett az , isteni jog" (ius divinum) szférájába. A külső társadalom és
a világi jog írott vagy íratlan normái ettől a pillanattól érvényüket vesztet¬
ték rá vonatkozóan, hisz az isteni jog ősidők óta létező és népek fölötti (a
világi hatalmak határain is átnyúló) szabályai uralkodtak a szent helyeken.??
A szakrális jellegű védelem attól sem függött, hogy a menedéket kérő az
adott polis vagy egy másik városállam polgára volt-e. A hikesia tehát első
pillantásra feltétlen és korlátlan, a pozitív jogot áttörő, azt korlátozó intéz¬
ménynek látszik, amely a közhatalommal is dacolt, függetlenül az oltalom¬
keresés világi mércével mérve , igazságos" vagy ,igazságtalan" voltától.
Az athéni demokrácia formálódásának kezdeti küzdelmeit tükröző
Kylon-eset jól mutatja, hogy az ókori menedékjog a világi (jogi) és a vallá¬
si, szakrális normák határmezsgyéjén elhelyezkedő intézmény volt." Asylia,
menedékhely gyanánt mindig valamely szent hely vagy istenszobor szolgált.
Az oltalom feltétele a szoros fizikai kapcsolat létesítése az istenséget meg¬
testesítő szent dologgal. Az oltalom csak addig állt fenn, amíg a fizikai
22 Chaniotis: Die Entwicklung, 235; Dreher: Hikesie und Asylie, 66—68.
23 A szentélyek sérthetetlenségét a görögök még háború idején is tiszteletben tartották, vö. példá¬
ul Ihukydidés 1,97-98; a témához lásd Jakab: A menedékjog, 587 sgg.
> Vö. Angelos Chaniotis: Conflicting Authorities. Asylia between Secular and Divine Law in the
Classical and Hellenistic Poleis, Kernos, vol. 9, 1996, 68.
+ 15 +