OCR
V. ÖSSZEGZÉS 291 visszaällitäsäval a rektori-kancellári hatáskör-elhatárolás problémája megoldható, amelyhez szigorú egyszemélyi (korlátlan kártérítési) felelősség kapcsolható. Ehhez a kancellári tisztség betöltésének feltételei is érdemben kimunkálandók. A hatáskör és vezetői felelősség újraszabályozása nem állhat meg itt, a testületek esetében is széleskörű revízió szükséges. A szenátus esetében a szakértelem és a tagi felelősség az, ami kimunkálásra vár, ehhez pedig a szenátusi tagság betöltésének feltételeit is végig kell gondolni. A konzisztórium helyett pedig valóban a piaci-társadalmi környezet szereplőit (steakholdereit) képviselő testületre van szükség — intézményi kiválasztással, transzparens működéssel. Mindez elválaszthatatlan persze az autonómia kérdéskörétől, amelynek alaptörvényi szabályozása most súlyosan korlátozó. Ezért az előbbiekben vázolt rekodifikáció az Alaptörvénnyel kezdődik. A felelősség szabályozásának súlyos hiánya jelenik meg a hallgatói önkormányzati tisztségviselők esetében is. E szervezetnek az autonóm felsőoktatási intézményben elfoglalt helye, hatásköre és tisztségviselőinek pozicionálása, valamint a hallgatói jogviszony közjogi jellege alapján e személyek vezetőnek minősülnek, ami megalapozza, hogy az intézményi vezetői felelősség vizsgálata e személyi körre is kiterjesztésre kerüljön. A vezetést ilyen meghatározó mértékben és módon befolyásolni képes, illetve abban ténylegesen is közreműködő hallgatói önkormányzati tisztségviselők esetében a jogbiztonság elve azt követeli meg, hogy a jogalkotó egységesen rendezze a hallgatói jogviszony fogalmát és arra alapítottan tisztázta e vezetői kör felelősségét, annak vizsgálata és érvényesítése szabályrendszerét. Csak utalunk arra, hogy e körben a hallgatói önkormányzati hatáskörök egy részének indokoltsága — azaz, hogy mennyiben megalapozott és milyen módon célravezető, hogy a hallgatói önkormányzat minden személyi kérdésben, valamennyi intézményszerkezeti döntésben vagy akár a költségvetés teljes körében jelentős súlyú és arányú döntéshozatali jogosultsággal bír, miközben a legtöbb döntés következménye időben túlmutat nem csupán mandátumuk, de hallgatói jogviszonyuk időtartamán is — további vizsgálatok tárgyát képezheti." Az elmúlt két évtizedben tervezett és megvalósult, az intézményvezetésre vonatkozó normákat érintő jogszabályváltozások azonban azt mutatják, hogy ugyan a jogalkotó érzékelte az intézményi felelősség manifesztálódásának, a felelősségre vonás érdemi lehetőségének hiányát, azonban rossz megoldást válasz5 Barakonyi Károly ismerteti, hogy az amerikai egyetemek szövetsége az ezredfordulót évtizedekkel megelőzően rámutatott arra, hogy noha a hallgatók nem bírhatnak a többi egyetemi polgárral (oktatók, menedzsment) azonos erősségű pozíciót, részben tapasztalatlanságuk (tapasztalataik csupán az oktatásból nyert formális és informális jellegű motivációt alapoznak meg), részben vezetői képességeik csekély mértéke miatt, de leginkább azért, mert , mire a stratégiai döntések megvalósulnak, már nem tagjai az akadémiai közösségnek, következményeiért felelősséget eleve nem vállalhatnak." (Barakonyi Károly: Egyetemi kormányzás. Merre tart Európa? Közgazdasági Szemle, 51. évfolyam, 2004/6, 596—597.)