Seite 286 [286]
V.
ÖSSZEGZÉS
A Bevezetőben magam is hangsúlyoztam, hogy a jelen könyvnek nem célja a
felsőoktatási autonómiaelméletekre fókuszálni, ugyanakkor láthatóvá vált az is,
hogy ha egyetemről, s különösen egyetemvezetésről beszélünk, nem mellőzhetjük
az autonómia kérdéskörét. Az autonómia mértéke nem csupán az intézmény mű¬
ködésének szabadságfokát befolyásolja, de kihat a vezetők hatáskörére és ezáltal
felelősségére is. Olyan közegben, ahol az autonómia minimálisra zsugorodik,
az állam közvetlenül vagy közvetve, kinevezettjei útján átveszi az intézmények
irányítását — legyen szó akár a stratégiai jellegű döntésekről, akár a mindennapi
működést befolyásoló beavatkozásokról — az intézményvezetői hatáskör formá¬
lissá, a felelősség elméletivé válik. A pusztán utasításokat teljesítő vezetőben nem
tudatosul felelőssége (vö. felelősségattribúció elmélete a menekülés a felelősség alól:
,engedelmesség bűne"), munkája pedig inkább lesz letudott kötelezettség, mintsem
odaadásból vállalt küldetés. Az autonómia tehát nem teher az állam számára,
hanem lehetőség, és a felelősség kidolgozásával kombinálva a felsőoktatási intéz¬
mények hatékony vezetésének záloga lehet. Az autonómia ugyan nem garantálja
a hatékonyságot, de annak hiánya egyenesen vezet a hatékonyság csökkenéséhez.
Az autonómia biztosítása minden demokratikus jogállam ismérve, csorbulásuk
e követelmények érvényesülését kérdőjelezi meg. Ugyanakkor az autonómia lehe¬
tőség is az intézmények számára, hogy saját eszközeikkel fejlesszék működésüket
és hatékonyságukat.
Ugyan az autonómiára egzakt definíciót nem adhatunk, azonban az előzőekben
ismertetett jogirodalmi megállapításokra, nemzetközi kialakult jó megoldásokra
és részben az alkotmánybírósági gyakorlatra támaszkodva egyfajta összegzésként
felvázolható a következő elvárható autonómiakövetelmény: Annak terjedelme akkor
megfelelő, ha képes biztosítani az oktatás és tudomány szabadságával összefüggő
alapjogok gyakorlását. Értelmezésemben a felsőoktatási intézmények autonómiája
a velük jogviszonyban álló személyek és az általuk felépülő kisebb-nagyobb oktatói,
tudományos közösségek, műhelyek alkotmányos alapjogából fakad, teljesedik
intézményi szintűvé, miközben szabadságjogaik érvényesítését segíti, egyfajta al¬