Page 284 [284]
IV. AZ EGYETEMVEZETŐI FELELŐSSÉG DE LEGE LATA ÉS DE LEGE FERENDA 283
a felsőoktatásra irányadó normatív eszközökkel. Ezzel pedig a jogalkotó egy, a
polgári jogtól erősen távol álló, de egészében a tisztán klasszikus közjogi jegyeket
sem magán viselő alakzatot hoz létre, Utalva a hallgatói jogviszony korábban már
említett jelentőségére — tekintve mind a jogviszonyban résztvevők számát, mind az
abból fakadó jogok és kötelezettségek sokféleségét és annak jogkövetkezményeit,
nem csupán az egyénekre, de a társadalom egészére vetítve — indokolt annak a
jelenleginél egyértelműbb, definíciót adó törvényi szabályozása, akár a mindenkori
felsőoktatási törvény értelmező rendelkezései között.
Ennek során a törvény kimondhatná, hogy a hallgatói jogviszony a felsőoktatási
jog keretei közötti sajátos, a képzést nyújtó szervezet és az azt igénybe vevő személy
közös — utóbbi felsőfokú tanulmányainak folytatása mint alapjog érvényesítésére
irányuló — tevékenységét szabályozó jogok és kötelezettségek összessége, amelyek
a jogviszony két alanyát egymással szemben eltérő módon és mértékben jogosítják
és kötelezik, és amelyek gyakorlásának terjedelmét behatárolja egyrészt az állam
a jogszabályok és egyéb közjogi szabályozók útján, másrészt ezek felhatalmazása
alapján a felsőoktatási intézmény a saját belső szabályzataival. Ezzel a jogalkotó
a hallgatói jogviszony fogalmát mint zsinórmértéket alkalmazhatná a részletsza¬
bályok kidolgozása során is.
Továbbá indokolt az is, hogy a hatályos szabályozás helyett összetettebb és
egyértelműbb rendelkezéseket fogalmazzon meg a jogalkotó, mind a hallgatói
önkormányzati tisztség tudatos és felelős ellátását biztosító, azzal összefüggő
kötelezettségek, mind az általános, mind pedig a specifikus fegyelmi keretszabá¬
lyok tekintetében. Ehhez a jogalkotónak egy, az autonómiát tisztelő, de világos
és határozott keretszabályozást kellene alkotnia, két lényeges szempontot is
figyelembe véve. Fontos eredmény, hogy ez azon kivételes területek egyike, ahol
az állam még valóban komolyan veszi a felsőoktatási intézmények autonómiáját,
azon belül is annak önszabályozó elemét, vagy legalábbis a területen jelentkező
jogalkotási inkompetenciájával szembenézve az intézmények számára szabadabb
mozgásteret hagy. Ez egyfelől dicséretes, másfelől viszont az ezt szolgáló keretsza¬
bälyozäs megalkotása során több kritikus szempontot is figyelembe kellett volna,
illetve a jövő jogalkotása során figyelembe kellene venni. Az egyik ilyen szempont,
hogy a fegyelmi felelősség és a fegyelmi eljárás alapvető elvei és szabályai lehetőleg
egységesek legyenek. Emellett figyelembe veendő az is, hogy egyrészt a fegyelmi
eljárás már önmagában is súlyos következmény egy hallgató számára, ha pedig
jogerős büntetéssel ér véget, akár hosszú távú hatásokkal is járhat. Másrészt
felnőtt, nagykorú személyekről van szó, akiknek meg kell tanulniuk tetteik kö¬
vetkezményeivel számolni, azokért felelősséget vállalni, az intézmények számára
pedig biztosítani kell, hogy a szabályok betartása akár szigorú büntetések kilátásba
helyezésével is kikényszeríthető legyen. A keretszabályozás lényege a hallgatói
és az intézményi érdekek kényes egyensúlyának biztosítása. A fenti célokat csak