OCR
270 VEZETŐK, TESTÜLETEK, FELELŐSSÉG A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN jogorvoslati kérelmét testület bírálja el, a hallgatók ügyében másodfokon hozott döntések esetében is biztosított a peres jogorvoslat lehetősége. Ezen eljárások közös sajátossága, hogy eredményük — ha a kezdeményezés megalapozott volt — kizárólag a jogszabálysértés tényének kimondása és annak orvoslása, azonban soha sem a jogszabálysértő testületi aktusért való felelősség vizsgálata. Ugyan az nem kizárt, hogy egy esetleges marasztaló döntés a felelősség intézményen belüli megállapítására irányuló eljáráshoz vezessen, a jogalkotó azonban elmulasztotta ehhez megteremteni mind a testület döntésében vagy mulasztásában való felelősségmegállapítás alapjait, mind ennek hatásköri szabályait, feltételrendszerét és az alkalmazható jogkövetkezményeket is. A testületi felelősség-felelőtlenség egy sajátos, a felsőoktatásban megnyilvánuló példája a konzisztórium működése. E testület hatáskörét tekintve nem illeszthető a nemzetközi tendenciák egyikébe sem. Mind az Egyesült Államokban, mind a Nyugat-Európában megismert, az ún. egyetemi kormányzás egyik letéteményeseként funkcionáló testületek (board jellegűek, kuratóriumok) esetében világos működésük célja, jellege, hatáskörük pontosan meghatározott." Ezzel szemben a konzisztórium feladataiban a tanácsadó és az ellenőrző jelleg keveredik," a tagok kiválasztása alapvetően politikai jellegű, a tagok felelőssége pedig teljes egészében hiányzik. Azonban a hatásköri pontatlanság nem csupán a konzisztórium felelősségére van kihatással, hanem értelemszerűen érinti a kancellár és a szenátus működését is, amelyek egyes döntéseit a konzisztóriumi egyetértési jog érdemben befolyásolja. E vonatkozásban kiemelt jelentőséggel bír a költségvetés megállapítására vonatkozó jogszabályi rendelkezések ellentmondó jellege, amely mindhárom előbbiekben említett szereplőhöz hatáskört telepít, azonban a különféle jogkörök egymáshoz való viszonyának tisztázatlansága a felelősség vizsgálatának lehetőségeit is beszűkíti. E körben külön szükséges kitérni az egyetértési jog gyakorlásának tartalmára is, amelynek pontos definiálására a jogalkotó adós maradt, és minthogy ismereteim szerint azzal e vonatkozásban elmélyültebben a jogtudomány sem foglalkozott, annak meghatározására az Alkotmánybíróság — a korábbi szabályozásban a gazdasági tanácsot megillető egyetértési jog kapcsán kialakított — gyakorlata alapján van lehetőség." Az egyetértési jog a döntéshozatalban olyan súlyú, amely túlmutat a felelősség kizárását lehetővé tevő véleményezési jogon, mivel — bár nem szükségképpen vezet a tervezett döntés meghozatalához — alkalmas a döntés 4 De Groof, Jan — Svec, Juraj — Neave, Guy: i.m. 133—134., Gross, Thomas: i.m. 895—900., Von Coelln, Christian: im. 323—324., Nolden, Frank: im. 362—365., Lederer, Philipp: im. 1575-1587. 375 Kováts Gergely a konzisztóriumot felügyelő testületként azonosítja. (Kováts Gergely: 2016b, i.m. 5.) 376 39/2006. (IX. 27.) AB hatärozat, ABH 2006, 498-499., Kiss Läszlé alkotmänybiré különvelemenye a 39/2006. (IX. 27.) AB hatärozathoz, ABH 2006, 498, 508.