Oldal 268 [268]
IV. AZ EGYETEMVEZETŐI FELELŐSSÉG DE LEGE LATA ÉS DE LEGE FERENDA 267
szervezeti és működési sajátosságaiból adódó eltérések kezelésére. Számos esetben
ugyanis a döntést nem a vezető hozza meg, hanem egy erre hatáskörrel bíró testület,
intézkedésének elmaradása adott esetben ezen testület határozatától függ. Ilyenkor
álláspontom szerint nincs tényleges felelőssége a vezetőnek, ugyanakkor a jogalkotó
a testület, illetve az egyes testületi tagok felelősségét nem teremtette meg. Ez pedig
azt is eredményezheti, hogy a vezető a felelősség elhárítása érdekében a testületet
akkor is bekapcsolja a döntéshozatali folyamatba, amikor az nem indokolt, vagy
jogszabályból nem következik. Ily módon gyakorlatilag a számonkérhetőség, és
ezáltal a felelősség eliminálódik. A hatályos jogszabályi környezetben, amikor a
rektor pénzügyi felelősség tekintetében minden következményt a kancellárra há¬
ríthat, aki pedig a legkritikusabb kérdésekben a felelősség és általában a jogviszony
jellege tekintetében teljességgel szabályozatlan konzisztórium egyetértését bírja,
sok tekintetben kiürül a vezetői felelősség fogalma.
Ahogy a rektor és a kancellár esetében, a hatáskörök és az egyéni felelősség
kimunkálása nélkül nem küszöbölhetők ki a testületi működésből fakadó prob¬
lémák sem. A testületi működéshez kapcsolódó felelősségi szabályozás annak
ellenére kimunkálatlan, hogy mind a történeti fejlődés során nyomon követhető
folyamatosan meghatározó jellegből és abból a sajátosságból adódóan is, amely
szerint egyszerre alkalmasak az intézményi autonómia megjelenítésére, azegyéni
autonómiák szintetizálására és a működés demokratizmusának biztosítására a
felsőoktatási intézmények működésében betöltött szerepük vitathatatlan. Nem
véletlen, hogy a testületi funkciók és hatáskörök többé-kevésbé állandó mivolta
figyelhető meg a törvényi szintű szabályozás első megjelenési formája, a Ratio
Educationis rendelkezéseiben éppúgy, mint a legutóbb hatályba lépett Nftv.-ben.
Bár mindkettő a legfőbb döntéshozó testület hatáskörét jelentősen korlátozó sza¬
bályozást valósít(ott) meg, a szenátus továbbra is az intézmények Alaptörvényben
rögzített jogosultságainak címzettjeként jár el.
A szakirodalom és a különböző felsőoktatási kutatások megállapításai arra is
rámutattak, hogy ezen intézményi testületek nem csupán az egyetemi polgárság
jogainak megjelenítésére képes, a demokratikus működés követelményeinek garan¬
ciáját jelentő alakulatok, hanem alkalmasak arra, hogy az egyébként is fragmentált
intézményi szervezetben az egyes érdekcsoportokat leképezzék, ezáltal az egysze¬
mélyi vezetéssel szemben a partikuláris érdekek érvényesítőjeként az intézmény
egészének javát szolgáló intézkedéseket akadályozzák, s így a vezetés és működés
hatékonyságát rontsák." További probléma e testületek összetétele. A szenátus és
más felsőoktatási intézményi testületek tagjai kiválasztásánál semmilyen garancia
nincs arra, hogy arra alkalmas, döntésképes, kellően tájékozott és tájékozódni
364 Keczer Gabriella: 2010, i.m. 114., Kováts Gergely: 2009, i.m. 76., Bárány V. Fanny: 2015a,
i.m. 94., Veres Pál — Golovics József: 2016, i.m. 14—15.