Page 267 [267]
266 VEZETŐK, TESTÜLETEK, FELELŐSSÉG A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN
fenntartó biztosítja, nem teremthetne jogcímet arra, hogy erőteljesen, az oktatás
és kutatás szabadságát sértő módon beavatkozzon a működésbe. Mindemellett
szükséges lenne egy szigorú feltételrendszer alapján, nyilvánosan kiválasztani e
testület tagjait, akiknek jogait, kötelezettségét és — akár az anyagi felelősségre is
kiterjedő — felelősségüket jogszabályban szükséges rögzíteni.
A jogalkotó azonban elmulasztotta kidolgozni a felsőoktatási intézményekben
működő testületek tagjainak egyéni felelősségét, és ezzel az egyetemek, főiskolák
testületei — elsősorban a szenátus és állami intézményekben a konzisztórium —
változatlanul meghatározóan anélkül befolyásolják döntéseikkel az intézmények
működését, hogy azok következményei hatással lennének e grémiumok tagjainak
felelősségére, velük szemben a számonkérés bármilyen formában felmerülne.
E környezetben sajátos szereplőként jelenik meg a konzisztórium, amely elsősor¬
ban a kancellárt, de közvetve a rektort is mentesíti az érdemi felelősség alól, mert
a szenátushoz hasonlóan intézményesíti a felelősségáthárítást. (Az egyszemélyi
vezetés és a testületek felelősségkorlátozó viszonyaiboz lásd a 7. ábrát.)
Fenntartó
(Miniszter)
7 |
( Munkáltatói jog
Li |
Rektor Kancellér €—— 1 Konzisztérium
{ { |
Szenátus
{ ketiränyü felelössegkorlätozäs | egyirányú felelősségkorlátozás
7. ábra: Az egyszemélyi vezetés és a testületek felelősségkorlátozó viszonyai
(saját forrás)
IV.3.4. A testületi felelősség kodifikációs dilemmái
A jogi felelősség megállapítása azokban az esetekben nem jelent problémát, amikor
az adott vezető kizárólagos hatáskörében eljárva meghozott döntésével, intézke¬
désével vagy ilyen hatásköréből eredő kötelezettsége elmulasztásával pénzben
kifejezhető kárt okoz. Ugyanakkor álláspontom szerint az általános munkajogi
felelősségre utaló szabályok nem alkalmasak a felsőoktatási intézmények szerkezeti,