Seite 259 [259]
OCR
258 VEZETŐK, TESTÜLETEK, FELELŐSSÉG A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN fokozott személyi felelősségű vezető." Miközben a rektor felelőssége a szenátusi döntések miatt nem tud érvényesülni, s bár amunkajogi felelősség szabályai szerint a munkáltatónak (ami az intézmény) és a munkáltatói jogkörgyakorlónak — állami intézmények esetében a miniszternek — tartozik felelősséggel, a szakmai felelösség az őt megválasztó testület felé áll fenn." Ebből fakad az a — felsőoktatási intézmények vezetői körében készített felmérés szerint legsúlyosabb — probléma az irányításban, hogy míg a döntéseket a szenátus, illetve a karok, kari vezetők hozzák, addig a végső felelősséget a rektor viseli (illetve korábban mellette a gazdasági főigazgató viselte). A korábbi időszakból származik, de részben ma is érvényes az a megállapítás, miszerint , [a] demokratikus, kollektív döntéshozatal és az egyszemélyi felelősség a jelenlegi belső egyetemirányítási rendszer legfőbb ellentmondása." Ugyanis a felsőoktatási intézményekben — részben a diszciplináris sokszínűség, részben a horizontálisan és vertikális is tagolt szervezet és számos vezetési szint — a testületi döntéshozatalt megkerülhetetlenné teszi." Lényegében ez az egyetlen mód - és itt visszautalok a tudomány szabadságának alapjogára, illetve az azt hordozó egyes autonóm személyekre -, hogy az érintettek véleménye bekapcsolásra kerüljön a döntéshozatalba, vagy adott esetben annak részévé váljanak, s a testület egyúttal a döntések indokoltságának, végrehajtásuk eredményességének kiváló visszacsatolási terepe is lehet. Fontos azonban, hogy a testületi döntéshozatal érdemben kihasson a vezetői intézkedésekre, ne formális legyen, az abban közreműködők, részvételük és döntésük súlyát átérezzék, egyúttal az általuk képviseltek véleményét becsatornázzák, egyfajta interfészt alkotva a vezetés és az intézményi polgárok közössége között, továbbá a képviseltek számára a szükséges információkat a végrehajtásról, a döntések indokairól megadják. E követelmény biztosításának eszköze lehet a tagok felelősségének deklarálása mind a képviseletei tevékenységük ellátásáért, mind a döntéshozatalban közreműködésükért. Ezzel az egyszemélyi vezető és a testületi döntéshozatal viszonyrendszere is átértékelődhet. A vezető nem , bújhat" a testületi döntés mögé, hiszen a testületi véleménynyilvánítás vagy akár érdemi döntés indokolatlan kezdeményezésével előterjesztésének sikerét kockáztatja, másfelől felértékelődik előterjesztői felelőssége is. Ugyanakkor a megfelelő, átgondolt és szakértő döntés nem csupán a vezetői tevékenység gátjaként, hanem épp ellenkezőleg, azt segítő, támogató eszközként is felfogható. Ebben a kontextusban egészen más megvilágításba kerül az amerikai vagy nyugat-európai szakirodalomnak a testületek szerepét kiemelő értékelése. Az egyszemélyi felelős vezetés és a munkatársaknak az intézményi közös célok 336 Keczer Gabriella: 2010, i.m. 57. 7 Derényi Andras: i.m. 47. 338 Keczer Gabriella: 2010, i.m. 114. 39 Kováts Gergely 2009, i.m. 76. o.
