Seite 259 [259]
258 VEZETŐK, TESTÜLETEK, FELELŐSSÉG A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN
fokozott személyi felelősségű vezető." Miközben a rektor felelőssége a szenátusi
döntések miatt nem tud érvényesülni, s bár amunkajogi felelősség szabályai szerint
a munkáltatónak (ami az intézmény) és a munkáltatói jogkörgyakorlónak — állami
intézmények esetében a miniszternek — tartozik felelősséggel, a szakmai felelös¬
ség az őt megválasztó testület felé áll fenn." Ebből fakad az a — felsőoktatási
intézmények vezetői körében készített felmérés szerint legsúlyosabb — probléma
az irányításban, hogy míg a döntéseket a szenátus, illetve a karok, kari vezetők
hozzák, addig a végső felelősséget a rektor viseli (illetve korábban mellette a
gazdasági főigazgató viselte). A korábbi időszakból származik, de részben ma is
érvényes az a megállapítás, miszerint , [a] demokratikus, kollektív döntéshozatal
és az egyszemélyi felelősség a jelenlegi belső egyetemirányítási rendszer legfőbb
ellentmondása." Ugyanis a felsőoktatási intézményekben — részben a diszcip¬
lináris sokszínűség, részben a horizontálisan és vertikális is tagolt szervezet és
számos vezetési szint — a testületi döntéshozatalt megkerülhetetlenné teszi."
Lényegében ez az egyetlen mód - és itt visszautalok a tudomány szabadságának
alapjogára, illetve az azt hordozó egyes autonóm személyekre -, hogy az érintettek
véleménye bekapcsolásra kerüljön a döntéshozatalba, vagy adott esetben annak
részévé váljanak, s a testület egyúttal a döntések indokoltságának, végrehajtásuk
eredményességének kiváló visszacsatolási terepe is lehet. Fontos azonban, hogy a
testületi döntéshozatal érdemben kihasson a vezetői intézkedésekre, ne formális
legyen, az abban közreműködők, részvételük és döntésük súlyát átérezzék, egyúttal
az általuk képviseltek véleményét becsatornázzák, egyfajta interfészt alkotva a
vezetés és az intézményi polgárok közössége között, továbbá a képviseltek szá¬
mára a szükséges információkat a végrehajtásról, a döntések indokairól megadják.
E követelmény biztosításának eszköze lehet a tagok felelősségének deklarálása mind
a képviseletei tevékenységük ellátásáért, mind a döntéshozatalban közreműködé¬
sükért. Ezzel az egyszemélyi vezető és a testületi döntéshozatal viszonyrendszere
is átértékelődhet. A vezető nem , bújhat" a testületi döntés mögé, hiszen a testületi
véleménynyilvánítás vagy akár érdemi döntés indokolatlan kezdeményezésével elő¬
terjesztésének sikerét kockáztatja, másfelől felértékelődik előterjesztői felelőssége
is. Ugyanakkor a megfelelő, átgondolt és szakértő döntés nem csupán a vezetői
tevékenység gátjaként, hanem épp ellenkezőleg, azt segítő, támogató eszközként
is felfogható. Ebben a kontextusban egészen más megvilágításba kerül az amerikai
vagy nyugat-európai szakirodalomnak a testületek szerepét kiemelő értékelése.
Az egyszemélyi felelős vezetés és a munkatársaknak az intézményi közös célok
336 Keczer Gabriella: 2010, i.m. 57.
7 Derényi Andras: i.m. 47.
338 Keczer Gabriella: 2010, i.m. 114.
39 Kováts Gergely 2009, i.m. 76. o.