Page 250 [250]
OCR
IV. AZ EGYETEMVEZETŐI FELELŐSSÉG DE LEGE LATA ÉS DE LEGE FERENDA 249 kinevezett egyszemélyi egyetemi vezető kezdeményezési jogát, valamint közvetve a szenátus döntési jogát, hiszen rektori kezdeményezés nélkül az előterjesztés nem is kerülhet a szenátus elé. Az Alkotmánybíróság szerint az egyetértési jog arra ad felhatalmazást, hogy a gazdasági tanács a rektori kezdeményezést akár pusztán gazdaságossági szempontok alapján is meggátolhassa, s így a tudományos minőség érvényesülését esetlegesen megakadályozza, azaz ezzel alapjaiban meghatározza és a saját maga által megállapított érdekeknek rendelje alá a rektori kezdeményezést, s közvetve a tudományos, az oktatási és a kutatási tevékenységet, vagyis a felsőoktatási intézmény alaptevékenységét döntéseivel alakító szenátusi döntéshozatalt, végső soron a felsőoktatási önkormányzati szervek működését, az autonóm döntéshozatalt megakadályozza." A határozathoz fűzött különvéleményében Kiss László az egyetértési jog fentiek szerint meghatározott tartalmát nem vitatta, azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy az nem önmagában és generálisan, hanem a gyakorlásával akadályozni képes tárgykörök függvényében minősülhet alkotmányellenesnek vagy sem." Ezt az álláspontot támasztja alá a korábban már említett kuratóriumok kapcsán a német szakirodalomban megjelent azon vélemény, hogy kellő pontossággal meghatározott és nem korlátlan, alkotmányos felhatalmazáson alapuló hatáskör esetén, önmagában a kuratórium jogintézménye nem lépi át az alkotmányosság határát, annak kialakítása a kormányzat finanszírozási kötelezettségére tekintettel elfogadható." A fentiekből következően az egyetértési jog a konzisztórium esetében is olyan erős elem a döntéshozatalban, amely képes az autonóm működés erőteljes befolyásolására és korlátozására, ezért vonatkozásában már nem beszélhetünk a kollegiális testületek esetében fennálló felelősségkizárásról. A konzisztórium egyetértési joga gyakorlása ugyan nem szükségképpen vezet a tervezett döntés meghozatalához, de a döntéshozatali eljárás logikájából kiindulva, ha a kancellár vagy a rektor a konzisztórium elé terjeszt egy kérdést, akkor nagy valószínűség szerint ahhoz kéri egyetértését, hogy az adott döntést meghozhassa, illetve javaslatot a szenátus elé terjeszthesse. Következésképpen az egyetértési jog megtagadása akadályozhatja meg a döntést. A szenátus hatáskörébe tartozó kérdéseknél nem ennyire egyértelmű a helyzet, álláspontom szerint ott a szenátusi döntés nem okszerűen következik abból, hogy a konzisztórium megadta egyetértését, ugyanakkor nyilvánvalóan a pozitív határozat pszichikailag is ösztönzőleg hat a szenátus támogató döntéshozatalára Egészen más a helyzet az egyetértési jog megtagadásakor, hiszen ott, amennyiben utóbb kiderül, hogy a nem támogatott 303 39/2006. (IX. 27.) AB határozat, ABH 2006, 498-499. 304 Kiss László alkotmánybíró különvéleménye a 39/2006. (IX. 27.) AB határozathoz, ABH 2006, 498, 508. Az alkotmánybírósági határozat elemzésére lásd: Kocsis Miklós: 2011a, i.m. 116-120. 305 Gross, Thomas: i.m. 899-900.
