Page 246 [246]
IV. AZ EGYETEMVEZETŐI FELELŐSSÉG DE LEGE LATA ÉS DE LEGE FERENDA 245
tényleges teljes körű érvényesítésére (számos esetben hiányzik a bűncselekmény
vagy a károkozás), egyébként az előbbi erre irányadó különös büntetőjogi tényállás
híján, utóbbi kifejezetten ezt a fajta felelősséget megalapozó rendelkezés hiányá¬
ban sem alkalmazható. Az egyetemi, főiskolai testületi döntések esetében így
teljesen légüres térbe kerül a jogi felelősséget megállapítani kívánó jogalkalmazó,
miközben a felsőoktatási intézmények működésében a testületi döntéshozatal
mindig is meghatározó volt, és a testületi döntéshozatalok egymásra épülése is
megvalósulhat(ott) a szenátus és kari tanács, illetve az állami intézmények ese¬
tében ex lege a konzisztórium és szenátus viszonyában. Az a körülmény, hogy
kidolgozatlan e testületek tagjainak egyéni felelőssége, azt eredményezi, hogy
noha azok döntései meghatározóak a felsőoktatási intézmény működésére, azok
tényleges következményei nem hatnak vissza rájuk, ez pedig abban a működési és
szabályozási közegben, ahol az egyszemélyi vezetők akár a törvényi rendelkezések,
akár saját elhatározásuk alapján saját döntéseiket e testületek határozataitól teszik
függővé, illetőleg azokkal legitimálják, lényegében a döntésért való felelősséget egy
felelősséggel nem rendelkező területre hárítják át. Az alábbiakban a felsőoktatási
intézményekben specifikus — azok működésére érdemi befolyással bíró — testületek,
a szenátust és a konzisztóriumot mutatjuk be.
IV.3.1. A testületi döntésbozatal és a felelősség
Szamel Lajos a testületi felelősség szabályozásának vizsgálatakor kutatását az
általa intézményesített testületeknek nevezettekre terjesztette ki, azaz azokra,
amelyek szabályozás - legyen az akár jogszabály, akár szervezeti szabályzat, akár
ügyrend — alapján működnek, és e körön belül elhatárolta egymástól a döntési
jogkörrel rendelkező kollektív és az azzal nem rendelkező, véleményező, javaslat¬
tevő, tanácsadó hatáskörrel bíró kollegiális testületeket." A kollegiális testület
fogalma lényegében visszautal az ókori Róma működésére. Ugyanis a kollegiális
szervezetben — a római szenátusból eredeztetendő mivolta miatt — jelentős ismérv,
hogy működésének formalitása jóval szűkebb körű, lényegében alakszerű meghí¬
vóra, napirend közlésére, a tárgyalás vezetésére korlátozódik, ennél is lényegesebb
azonban, hogy a testület tagjai nemcsak a testületen kívüli szervezettől, személytől,
de a testületen belül is függetlenek, azaz sem a testület tagjai, sem annak vezetője
399 Szamel Lajos: 1982, i.m. 1—2. Szamel Lajos vizsgálata nem terjedt ki a politikai és az
Alkotmányban szabályozott testületekre. A kollektív és kollegiális testületekhez lásd még:
Szamel Lajos: 1986, i.m. 398—399., valamint Horváth Imre: 2002, i.m. 188-189.