Oldal 216 [216]
IV. AZ EGYETEMVEZETŐI FELELŐSSÉG DE LEGE LATA ÉS DE LEGE FERENDA 215
rektorhelyettes, főigazgató, klinikai központ esetén elnök, valamint a dékán
feladatellátását közvetlenül segítő szervezeti egységekben foglalkoztatottak fe¬
letti munkáltatói jogok, illetve az oktatásra, kutatási tevékenységre vagy tanári
feladatok ellátására irányuló megbízási jogviszonnyal kapcsolatos, a megbízót
megillető jogosultságok, "7" azonban azokat állami intézményben csak a kan¬
cellár egyetértésével gyakorolhatja." Kérdés, hogy ez nem sérti-e az oktatás és
tudomány szabadságának alapjogát, hiszen azt részben az is meghatározza, hogy
kikkel, milyen munkakörben és egyéb foglalkoztatási feltételek mellett végzi az
intézmény, ebből következően viszont az is az egyetemi autonómia része, hogy a
munkatärsakat megvälogassäk.'”
A rektor a szakmai tevékenység vezetőjeként nem csupán igazgatási jellegű
tevékenységet végez. Ez annál sokkal több, mélyebb: magában foglalja a stratégia
megtervezésének és meghatározásának koordinációját, a szakmai tartalmi feladatok
katalizálását, végső soron szellemi irány- és példamutatás az intézmény valamennyi
polgára számára, hogy az adott egyetem, főiskola miként tudja misszióját közös
erőfeszítéssel beteljesíteni." Egyszersmind olyan feladatok megvalósulásáért fe¬
lel, amelyek eredményessége számszerűségében sokszor nem vagy csak nehezen
mérhető, gyakorta csak hosszú évek, évtizedek múltán ellenőrizhető, és amelyek
magvalósításában számos, a tudomány szabadsága mint alapjog címzettjeként te¬
vékenykedő oktató és kutató mint megannyi e jogát tekintve is autonóm személy
vesz részt. Emunka koordinálása és ellenőrzése a vezetési hierarchia csúcsán álló
rektor számára csak közvetve lehetséges. Különösen nagy intézményekben a rektor
(leszámítva saját oktatási és tudományos tevékenységét) a napi feladatoktól távol
van, sem a megfelelő eszközzel, sem a szükséges szaktudással nem rendelkezik, ez
pedig értelemszerűvé teszi a különböző vezetési szintek beiktatását. Nagy karokkal
és széles szakmai spektrumon működő intézmények esetében ez analóg módon
érvényesül a dékán vonatkozásában, illetve komplex intézetekben azok vezetőinél is.
, Az alaptevékenység minőségéért való felelősség ezért megoszlik (és válik nehezen
érvényesíthetővé) a nagy autonómiával rendelkező oktató, a napi szintű ellenőrzésre
lehetőséget kapó, de azzal csak korlátozottan élni képes vezető, valamint az oktatót
177 Nftv. 13. § (2) bek.
18 Nftv. 13. § (2) bek.
15 Merten, Karlheinz: Bundesverfassungsgericht beschränkt Hochschulautonomie, Neue
Zeitschrift fir Verwaltungsrecht, 23. évfolyam, 2004/9, 1078-1081. A szerzé hozzáteszi,
hogy e szabadságba még az is beletartozik, hogy más intézményektől, elcsábítsanak" oktatókat
(még akkor is, ha ezt a német Alkotmánybíróság versenyjogi szempontból aggályosnak
találta). Az tanítás és tudomány szabadságának alapjoga és a foglakoztatás állami szabályozása
összefüggéseire lásd még: Knopp, Lothar — Gutheil, Ulrike: Neues Hochschulrecht. Reform
mit Haken? Neue Juristische Wochenschrift, 55. évfolya, 2002/39, 2834.
180 Barakonyi Karoly: 2012, i.m. 232.