Oldal 214 [214]
IV. AZ EGYETEMVEZETŐI FELELŐSSÉG DE LEGE LATA ÉS DE LEGE FERENDA 213
A fenti hatásköri anomáliák ahhoz a felismeréshez vezetnek, miszerint a
kettős vezetés — különösen a felsőoktatási intézmények szervezeti sajátosságaira
figyelemmel — működési zavarokhoz vezet. A jogalkotó ezt a kancellárt terhelő
együttműködési kötelezettség előírásával kívánta biztosítani, anélkül azonban,
hogy annak tartalmát, eszközeit és különösen garanciáit rögzítette volna. Ráadásul
a legfelsőbb szintű intézményi vezetés négy szereplője (szenátus, konzisztórium,
rektor, kancellár) közül csak a legutóbbit terheli e kötelezettség, ami bővíti a
működési zavarok lehetséges körét." Ez pedig azt eredményezi, hogy a működés
mindig a két vezetői pozíciót betöltő személy kilétén múlik, ezzel az intézmény ad¬
hoc működésből származó kitettsége jelentősen megnő. Ugyan az együttműködési
kötelezettség és a rektor ,panaszjoga" garanciális elemként került a törvénybe, az
előbbinek a megfoghatatlansága, illetve az utóbbi elbírálására irányadó szabályok
hiánya jóval hátrányosabb pozícióba juttatja a rektort, mint a kancellárt, akinek
egyetértési jogot megtagadó intézkedése azonnal érvényesíthető. , A konfliktusok
tartós fennállása és kiéleződése esetén miniszteri közbenjárás szükséges, ami az
intézmény függőségét eredményezi. Miközben tehát a konfliktuskezelés a személyek
közötti együttműködés képességén múlik, a kancellár személyének megválasztá¬
sába, az silleszkedésc tesztelésére, megállapítására az intézményeknek nincs lehe¬
tőségük. "? Hozzáteszem, a törvényből a rektor együttműködési kötelezettsége is
hiányzik, ha tehát nem azzal az előfeltevéssel vizsgáljuk a kérdést, hogy kizárólag
a kancellár részéről valósulhat meg az intézményt veszélyeztető működés, végső
soron a rektor számára is adott a lehetőség, hogy a kancellár kezdeményezéseinek
ellenálljon, adott esetben a miniszterhez fordulással próbálja sakkban tartani. Ezt
a helyzetet tovább bonyolítja, hogy azáltal, hogy az alaptevékenységnek megfelelő
működés a rektor felelőssége, a működtetés viszont a kancellár hatásköre, a jogal¬
kotó a rektor felelősségét egy tőle független vezető működésétől tette függővé. Azaz
a rektornak úgy kell törvényi kötelezettségét teljesítenie, hogy ahhoz lényegében
csak részlegesen áll rendelkezésére eszközrendszer. A másik hangsúlyozandó
vonása a fenti rendelkezésnek, hogy érdemben a felelősség terjedelmét nem bontja
ki, abban a körben pedig, amelyben tartalmát meghatározza, zömében a jelen
műben a szakmai típusú felelősségi körbe sorolt feladatokat ír elő.
A kialakított rendszerbe tehát a konfliktusok bekódolódtak, konfliktuske¬
zelési mechanizmusok hiányában pedig kizárólag a személyes viszonyon és a jó
együttműködésen múlik az intézmény sorsa. Miközben az egy vezetési szinten
tevékenykedő rektor és kancellár konstrukciójára rendelkezésre áll egy külföldi
modell is: a kancellár Eszak-Rajna—Vesztfaliaban sem arektor alatt, hanem mellette
működik, de az intézményvezetés és a rektorátus részeként és egyetemi ember¬
171 Veres Päl - Golovics Jözsef: 2016, i.m. 14.
17? Beräcs Jözsef et al.: 35.