Seite 209 [209]
208 VEZETŐK, TESTÜLETEK, FELELŐSSÉG A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN
a két vezető — ti. a rektor és a kancellár — felelősségi körét: az állami felsőoktatási
intézményben a rektor a felsőoktatási intézmény alaptevékenységnek megfelelő
155
működéséért felelős," a kancellár pedig az intézmény működtetéséért," illetve
külön is kiemelten a gazdálkodási intézkedések és javaslatok előkészítéséért." (A
nem állami felsőoktatási intézményekben ez utóbbiért a gazdasági vezető felel.) ""
A rektori és a kancellári felelősség eredője és egyszersmind a két vezető közötti
hatásköri problémák gócpontja is az a felismerés, amely szerint korábban a rektor
a szervezetet felülről és teljes vertikumában vezette (és a nem állami intézmények
esetében vezeti jelenleg is)."§ Ebbe a hagyományosan kiforrott képletbe nehezen
illeszthető be a kancellár. Ha az előbbiekben megfogalmazottakat analóg módon
a kancellärra is kivetitjük, azt lätjuk, hogy még abban az esetben is, ha a kancellár
képes egyfajta szellemi vezetőként fellépni, az mindenképpen az intézményi pol¬
gárság (akadémiai és kancellári szféra) megosztását, a korábbi ellentétek elmélyí¬
tését eredményezi. Ráadásul a kancellári hatáskörökből nehezen vezethető le egy
magas szintű, az intézmény stratégiai irányait önállóan meghatározó útmutatás
kialakítása. Ha a kancellár szűken értelmezi hatásköreit, akkor működése mind¬
össze a rektor fentiek szerint megfogalmazott vezetési ethoszának támogatására
korlátozódhat. Azonban a kancellárral szemben nem a rektor fogalmazza meg az
elvárásokat, és azok nem is a magas szintű szakmai víziók támogatásában öltenek
testet. Az állam mint fenntartó írja elő számára a teljesítendő feladatokat, amelyek
első sorban a kormányzat, a fenntartó érdekeinek képviseletét jelentik, amelyek vagy
találkoznak az akadémiai szféra elképzeléseivel, vagy éppen szemben állnak azzal.
A rektor és a kancellár között azonban nem csupán az előbbiek szerinti ér¬
dekellentét elvi lehetősége áll fenn, de a törvény alapján a két vezető hatáskörének
tartalma sem rögzíthető teljes bizonyossággal. Ennek azonban nem csupán sza¬
bályozástechnikai oka van, a két terület elhatárolása tartalmilag sem egyszerű.
Az állami intézmények rektorának hatásköre — a kancellár jogintézményéből
adódóan — ex lege szűkebb, mint a nem állami intézmények esetében. A jogalkotó
megkísérelte az ,alapfeladatnak megfelelő működés" kibontását, rögzítve ezzel a
felelősségi köröket az állami intézmények rektorai számára kizárólagosan, a nem
állami intézmények rektorai esetében pedig — az in maiore minor guogue inesset
elve alapján — egyebek mellett. Azonban ezeket áttekintve meglehetősen ötletszerű
felsorolással találkozunk, amelyben jelen van az olyan átfogó, bizonyos értelemben
stratégiai jellegű feladat, mint a hazai és nemzetközi oktatási és kutatási kapcso¬
latokról, együttműködésről gondoskodás, az olyan tartalmi kérdés, mint az intéz¬
154 Nftv. 13. § (2) bek.
155 Nftv. 13/A. § (1) bek.
56 Nftv. 13. § (4) bek.
57 Nftv. 13.6 (4) bek.
158 Barakonyi Kéroly: 2009, i.m. 92.