Azonban az Alaptörvény nem csupán e kétes eredményre vezető felhatalmazó
rendelkezésében, de az érintett alapjogok címzettjeinek és hatókörének meghatáro¬
zása során is elhibázott, hiszen a tudomány szabadsága nem az intézményt, hanem
a tudomány művelőit illeti meg, ezért az Alaptörvény szövegezésével ellentétben
nem a kutatás tartalma és módszertana, hanem a tudományos önigazgatás az,
amelyben a felsőoktatási intézmények számára szabadságot (autonómiát) kell biz¬
tosítani, mert ez vezet el az egyén szabadságjogainak érvényesüléséhez." Ugyanígy
a gazdálkodási autonómia is alapvetően a tudományos érvényesülés garanciája,
azaz minél szorosabb a kapcsolat a tudományos és a vállalkozási tevékenység"?
között, annál nagyobb védelemre szorul az autonómia e téren is.? Mindez annak
tükrében is hangsúlyozandó, hogy az állami intézmények kormány által közvetlenül
irányított kancellárjain keresztül megvalósuló, és a működtetés és gazdálkodás
révén áttételesen a tudományos feladatellátásra is kiterjedő önigazgatás mennyiben
elégíti ki az autonómia igényét." Rendszerszinten biztosan nem.
“ Kocsis Miklós: 2011b, i.m. 34—35. Kocsis Miklós véleménye összhangban áll a külföldi
szakirodalom megállapításaival is annyi, részben az eltérő szabályozásból adódó hangsúlybéli
eltolódással, hogy az egyént és az intézményt egyaránt az alkotmányos alapjogok címzettjeként
deklarálják. Lásd: Waldeyer, Hans-Wolfgang: Die Professoren der Fachhochschulen als Iráger
des Grundrechts der Wissenschaftsfreiheit, Neue Zeitschrift für Verwaltungsrecht, 29. évfolyam,
2010/20, 1280-1282., Quapp, Ulrike: i.m. 70. Erdekesseg, hogy egyébként Klebelsberg
Kuno maga is azt vallotta, hogy a szabadság a tudományos kutatás is igazgatás sikerének
egyaránt nélkülözhetetlen feltétele. Hivatkozza: Magyary Zoltán: A magyar tudományos élet
közigazgatása és kormányzása, in: Mezey Barna (szerk.): Magyary Zoltán — , A tudományos
versenyben megállás nincs. Válogatott tanulmányok, Budapest, Gondolat Kiadó, 2011, 36.
3? A pénzügyi jogi szakirodalom a vállalkozási tevékenységet mint az államháztartáson
kívül finanszírozott források terhére végzett, a feladatellátási kötelezettségbe nem tartozó,
haszonszetzés célú tevékenységet határozza meg. Ettől elhatárolandók az időlegesen felsza¬
baduló kapacitásokat kihasználó tevékenységek, amelyek elsősorban az alaptevékenységre,
de kivételesen nem kötelezően végzett tevékenységre is folytathatók, az alaptevékenységgel
egyezően számolandók el, és nem irányulhatnak nyereség-, vagyon- és haszonszerzésre. Ha
ezen tevékenységek során mégis nyereség képződik, akkor ha az abból adódott, hogy az
előkalkulációhoz képest a bevétel és a költségek egymáshoz képest kedvezőbben alakultak,
még nem beszélhetünk vállalkozásról, hiszen ez utóbbinál a nyereség eleve bekalkulálandó.
(Szamkó Józsefné: Költségvetési szervek gazdálkodása és pénzügyei, Budapest, Wolters
Kluwer, 2015, 29—30.) A felsőoktatási intézmények esetében az elhatárolás a megrendelésre
végzett kutatási tevékenységek esetében a legnehezebb, bár e körben gyakori, hogy tényleges
nyereség nem képződik, a külső megrendelés csupán oktatók, kutatók foglalkoztatását,
meglévő alkalmazottak jövedelmi viszonyainak javítását, eszközbeszerzést céloznak.
8 Kocsis Miklós: 2011b, i.m. 34-35.
4 Érdemes utalni arra, hogy az Alkotmánnyal és az Alaptörvénnyel szemben a német alkot¬
mányban a felsőoktatás autonómiájának önálló jelentése van a tudományos szabadság és a
szervezeti autonómia fogalmai mellett. Az önkormányzatiság a felsőoktatás és akár az állam,
akár az oktatás és kutatás viszonyában nem közvetlenül kapcsolódik össze. Ez részben a német