Oldal 178 [178]
OCR
IV. AZ EGYETEMVEZETŐI FELELŐSSÉG DE LEGE LATA ÉS DE LEGE FERENDA 177 dimenzióba helyezte e szabadságjogot, amely immár mint az állami szervezeten belüli intézményi autonómia jelenik meg." Ezáltal az ezen intézményeket vezetők tevékenysége közvetve kihat az alapjog érvényesülésére. Emellett az oktatáshoz való jogból további alkotmányos követelmények fakadnak, illetve az magában foglal az oktatás egyes területeihez szorosan kapcsolódó egyéb elemeket is.?? Hasonlóan kapcsolódik az intézményvezetői felelősséghez a tudományos élet szabadsága. E körben az állam feladata szintén kettős: a tudományos kutatás szabadsága biztosításának kötelezettsége terheli, amely magában foglalja a tartózkodást a tudományos kérdésekben (igazságban) való döntéstől és a tudomány eredményeinek megismerésének korlátozásától, emellett pedig az államot terheli a tudományos tevékenység, a kutatások támogatása." A tudomány szabadsága azonban nem csupán a tudósnak mint egyénnek az állammal, hanem az egyetemmel mint az állam intézményével szembeni védelmét is kifejezi, minthogy a tudomány szabadságát ezek az egyének hordozzák, ezzel biztosítva az egyetem működését." Az Alkotmányból levezetett fenti értelmezéseket lényegében változatlanul irányadónak tekinthetjük az Alaptörvény vonatkozásában is.? Ebből következően érdemében változatlan az az intézményvezetői felelősség, amely a tudományos kutatás és a tanítás szabadságának biztosításában áll. Ez a kötelezettség nem csupán az ún. akadémiai vezetőket (rektor, dékán stb.) terheli, de az állami egyetemeken a kancellárnak a működtetésre irányuló hatáskör gyakorlása során is tartózkodnia kell attól, hogy a hatékonyság és a felelős gazdálkodás elve érvényesítése során e szabadságjogok korlátozását megvalósító intézkedéseket hozzon, hasonlóan ahhoz a szigorú elváráshoz, amelyet a törvény a magánintézményi elnökökkel szemben fogalmaz meg, hogy ti. működése és annak szabályai nem sérthetik a felsőoktatási intézménynek a kutatás és a tanítás tartalmával és módszereivel kapcsolatban az Alaptörvényben biztosított önállóságát. Minthogy állami felsőoktatási intézményekben az állam gyakorolja a fenntartói jogokat, a kancellár pedig lényegében a fenntartó képviselője az intézményben," a működtetés és a gazdálkodás során 3 Nagy Marianna: 2014, i.m. 371. 2 Sári János: Alapjogok, Budapest, Osiris Kiadó, 2004, 268. 3 Láncos Petra Lea: A tudományos és művészeti élet szabadsága, in: Jakab András (szerk.): Az Alkotmány kommentárja II., Budapest, Századvég Kiadó, 2009, 2611., Sári János: i.m. 275—276. Sári János ugyanitt kifejti, hogy meg kell teremteni az állam tudományos semlegességében és támogatási kötelezettségében (amely alkalmas a semlegesség helyett preferálni egyes kutatási területeket, irányokat) megjelenő követelmény összhangját, amelynek eszközei lehetnek az autonóm működésű tudományos alapok, tudományszervezést ellátó szervezetek. Uerpmann, Robert: i.m. 644. 25 Árva Zsuzsanna: 2013, i.m. 147—149. 26 Ugyan az Nftv. 13/A. § (4) bekezdése szerint a kancellár a felsőoktatási intézménnyel áll 24 közalkalmazotti jogviszonyban, azonban felette a munkáltatói jogokat a miniszter gyakorolja [lásd még Nftv. 75. § (2) bek.], kiválasztása és megbízása kizárólag fenntartói jogosítvány,
