töri amunkavállalót gyengébb féli mivolta miatt védő, az Mt.4. hatályba lépésével
egyébként is meggyengített falat. A két kódex szabályozásának iránya tehát egyfelé
mutat, a munkavállaló felelőssége általános magánjogi felelősséghez közelítésének
irányába. Különösen szembeötlik ez a tendencia, ha a Ptk. kidolgozására irányuló
szakértői javaslatot vizsgáljuk, amely szerint eredetileg az alkalmazott egyetemle¬
ges felelőssége két ponton is olyan feltételhez kötődött volna, amely szándékosság
esetén is korlátozta volna annak terjedelmét. Az egyik, hogy az alkalmazottért
való munkáltatói felelősség jogszabály által korlátozható lett volna, hiszen a terve¬
zet még tartalmazta az egyetemleges felelősséghez kapcsolva a , jogszabály eltérő
rendelkezése hiányában" fordulatot. A másik egy többletfeltétel volt, amely nem
csupán szándékosságot írt volna elő, hanem azt is, hogy a károkozó magatartást
az alkalmazott jogviszonyával visszaélve valósítsa meg. Ezzel voltaképpen áttörte
volna a felelősséget, és a nemzetközi irányok mentén azokban az esetekben, amikor
az alkalmazott a kárt a jogi személy munkáltatóval fennálló viszonyt saját vagyoni
gyarapodása érdekében visszaélés jelleggel felhasználva okozta, s ugyancsak szakítva
a munkáltató és alkalmazott elválasztásának elvével, bevezette volna az alkalmazott
közvetlen felelősségét az egyetemes felelősség jogintézményén keresztül." A fen¬
tiektől eltérően az Országgyűlés végül is egy olyan szöveget fogadott el, amely sem
a munkáltatónak az alkalmazottjával fennálló egyetemleges felelőssége jogszabály
általi korlátozhatóságát, sem a jogi személyiséggel való visszaélés követelményét
nem tartalmazza, önmagában a szándékos károkozás már elegendő az egyetemleges
felelősség megalapozásához. Ezzel a törvényben a közvetlen felelősségi szabály a
tervezetthez képest is még szigorúbb lett." Ez pedig egyértelműen a Ptk. és az
Mt.4. kölcsönhatása (ti., hogy a magánjog hajlik-e el enyhébb irányú szabályozás
feléa munkajog munkavállaló egzisztenciális védelmét figyelembe vevő szempontjai
következtében, vagy a szigorúbb, a polgári jogi felelősség objektivizáló rendelkezései
jutnak-e érvényre) helyett sokkal inkább a magánjog fölényére utal a munkajoggal
szemben. Még akkor is, ha a gondatlanságot is magában foglaló vétkességhez ké¬
pest a szándékosság szűkebb körben alapozza meg a felelősséget. Ehhez azonban
mindig szükséges a károkozó munkavállaló esetében annak vizsgálata, hogy tudata
mire terjedt ki: akarta a kárt, vagy annak lehetőségébe belenyugodott (eshetőleges
szándék), vagy akár súlyos gondatlansága idézte elő azt. E körben tehát vizsgálni
kell azt is, hogy az ok-okozati összefüggés megvan-e, illetve az előreláthatóság
keretében azt is, hogy , milyen típusú és nagyságrendű kárt fogott át a tudata,
378 Lábady Tamás: Felelősség szerződésen kívül okozott károkért, in: Vékás Lajos (szerk.):
Szakértői javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetébez, Budapest, Complex, 2008,
1135-1136.
39 Lábady Tamás: A deliktuális felelősség fontosabb változásai, in: Vékás Lajos — Vörös Imre
(szerk.): Tanulmányok az új Polgári Törvénykönyvböz, Budapest, Wolters Kluver, 2014, 285.
380 Fuglinszky Ádám: 2015, i.m. 439.