Page 133 [133]
132 VEZETÖK, TESTÜLETEK, FELELÖSSEG A FELSÖOKTATÄSI INTEZMENYEKBEN
Ahogy a közszolgálat és az állampolgárok viszonyában, az egyetemek és főiskolák
polgárai esetében is igaz, hogy — szemben a magánjogi jogviszonyokkal, ame¬
lyekből etikátlan magatartás tapasztalása esetén a szerződő partner akár egyol¬
dalú döntéssel is kiléphet — nincs méltányos módjuk a jogviszonyból kilépésre."
A , méltányos mód" kifejezés alatt azt értem, hogy noha az intézményvezető etikát
lan magatartása esetén az alkalmazottnak általában lehetősége van a munkaviszony,
közalkalmazotti jogviszony egyoldalú megszüntetésére, illetve a hallgatói jogvi¬
szony is megszüntethető egyoldalúan a hallgató részéről, azonban egyik esetben
sem tekinthetjük méltányosnak azt a helyzetet, amikor a szenvedő fél harmadik
személy negatív megítélésű magatartásának hatása alól csak a saját életkörülményeit
alapvetően károsan, hátrányosan befolyásoló módon tud szabadulni. Éppen ezért
megfogalmazható etikai elvárás az intézményvezetőkkel szemben, hogy döntéseik
során figyelembe vegyék a nekik bizonyos értelemben kiszolgáltatott személyek
helyzetét."? Különösen igaz ez a hallgatók ún. méltányossági kérelmeinek elbírá¬
lásakor, amely során — a kérelmek nagy számára tekintettel — gyakran születnek
formalizált, , futószalagon gyártott" pozitív (kérelemnek helyt adó) döntések,
amelynek következtében az ilyen kérelemmel nem élők a valamely kötelezettség
alól nem feltétlenül indokoltan mentesítendőkkel szemben hátrányba kerülnek,
lényegében azért, mert ők komolyan vették a méltányosság kivételes jellegét.
Természetesen ugyanígy méltánytalan az is, ha az elutasító döntésekre kerül sor
rutinból, érdemi megfontolás nélkül. Ez a probléma természetesen részben ke¬
zelhető szabályozási oldalról is, akár hatásköri, akár eljárási szabályokkal, akár a
méltányosság szűkítésével, de mindaddig, amíg akármilyen szűk körben a vezetői
méltányosság jogintézménye fennmarad (márpedig a felsőoktatási intézmények
működésének sajátosságából adódóan ez reális feltételezés), a döntéshozatal során
tanúsítandó magatartásra a normatív szabályozás teljes körű útmutatást nem fog
adni, az általa nem lefedett területen pedig érvényesülhetnek az etikai elvárások.
Mindez azt is jól példázza, amiről a korábbiakban már szó volt, hogy tudniillik a
jog és az etika nem csupán erősítheti egymást, hanem konfliktusba is kerülhet: azaz
a jogszerű magatartás — itt a formálisan a szabályoknak megfelelő méltányossági
döntés — nem feltétlenül lesz egyben etikus is.
Ezért álláspontom szerint kiemelt jelentősége van az etikai szabályozásnak,
hiszen bár az etikai követelmények általános érvényűek, azok megsértésének meg¬
ítélése mindig az adott közösség keretei között érvényesül, mivel a morális tartalom
még a társadalmi tartalomból fakadó , plurális jellegét" magában hordozva fordul
381 Józsa Zoltán: 2015, i.m. 82.
382 Juhász Andrea — Torma András: A közszolgálati etika jogharmonizációja, Miskolci
Doktoranduszok Jogtudományi Tanulmányai, Tomus: 14, Miskolc, Gazdász-Elasztik, 2014, 195.