Page 126 [126]
OCR
III. AZ EGYETEMVEZETŐI FELELŐSSÉG KOMPONENSEI 125 tulajdonítják, feltéve, hogy a személyt közelebbről nem ismerik. Ismert személy cselekvésének megítélésekor a személyes kedvelés, illetve az elvárt és tanúsított viselkedés a cselekmény megítélésének alapja. Kedvelt személy pozitív, nem kedvelt személy negatív viselkedését jellemének, fordított viselkedésüket inkább az adott helyzetnek tulajdonítják. Ugyanígy a konzisztens viselkedést a jellemvonásokkal, az attól eltérőt az átmeneti körülményekből fakadó okokkal magyarázzák." Az a helyzet, amelyben a cselekvő cselekedni kényszerül, a Leszámítás elve" és a, Nagyobbítás elve" néven került meghatározásra, utalva arra, hogy ha valaki a helyzetben elvárható magatartást tanúsítja, akkor azt kevésbé tulajdonítják a jellemének, mintha önként cselekszik, illetve a kontraindikált (tehát a helyzetből adódóan elvárttal ellentétes) cselekményt sokkal inkább jellemvonások következményeként értékelik." A felsőoktatási intézmények vezetésében gyakran előforduló szituáció például, hogy az adott vezető egy súlyos döntési helyzetben (pl. egy szak, tanszék stb. megszüntetésére vonatkozó javaslat) két egymással egyenértékű, de egymással ellentétes variáns között kényszerül választani. A helyzetből adódóan elvárt magatartás a megfontolt, alapos, minden lehetőséget körbejáró döntés. Az ezzel egyező cselekvést a helyzet fogja magyarázni, ha azonban gyorsan dönt, akkor azt jellemének tulajdonítják. És fordítva: egy egyszerű kérdés gyors vagy elhúzódó döntési folyamata ugyanígy a helyzetnek vagy a déntésképtelenségként azonositott jellemvondsnak tudhaté be. Bár a, Leszámítás elve" nem képes kezelni az utasításra cselekvést, ezért kerülendő a jellemvonások túldimenzionálása a viselkedés okaiban, azonban kétségtelen, hogy annak tudata, hogy valaki felügyelet alatt működik, alkalmas arra, hogy a tevékenységébe vetett bizalom meggyengüljön, mert teljesítményét a fokozott ellenőrzés mint külső kényszer következményének és nem egyéni motivációjának tulajdonítják. Ez pedig végül ahhoz vezet, hogy magában a felügyelőben is kialakul a bizalomvesztés, ezért hajlamos lesz egyre szorosabban és szigorúbban ellenőrizni a cselekvőt."! Nézetem szerint ez érhető tetten a kormányzati és a felsőoktatási intézmények vezetői viszonylatában is, ha figyelembe vesszük az utolsó évtizedben egyre nagyobb gyakoriságú ellenőrzéseket (Állami Számvevőszék, Kormányzati Ellenőrzési Hivatal) és a vezetési struktúra párhuzamos átalakítását. Az etikus vezetésben — különösen a szolgáló vezető esetében — a fenti elemek kevésbé determinálják a szervezet viszonyait, részben a már részletezett, a munkatársakat bevonó jellegének köszönhetően, részben a különösen e vezetési típusban a szakirodalomban hatalommegosztásként nevesített — lényegében a hatáskörök szétosztását jelentő — képesség kamatoztatása révén. A jó szolgáló vezető ?® Kelley, Harold A. - Michela, John L.: i.m. 69-70. 5° Kelley, Harold A. — Michela, John L.: i.m. 71. 1 Strickland, Lloyd H. — Barefoot, John C. — Hockenstein, Pauline: Monitoring behavior in the surveillance and trust paradigm, Representative Research in Social Psychology, 7. évfolyam, 1976/1, 51-57. Idézi: Kelley, Harold A. — Michela, John L.: i.m. 85.
