Page 121 [121]
120 VEZETŐK, TESTÜLETEK, FELELŐSSÉG A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN
kimondatlan parancsa, elvárása vagy nyomása, a konformizmus konkrét kényszerítő
személytől, erőtől függetlenül, a körülmények hatására következik be (az előbbi —
háborús példával élve — tipikusan a közkatona, míg utóbbi a háborús bűnökhöz
akárcsak hallgatólagosan is asszisztáló lakosság hivatkozása). Egy munkahelyen
azonban mindkettő egyaránt sajátossága a munkavállalóknak (beosztottaknak),
a konformizmus bűne tulajdonképpen kiegészíti és felerősíti az engedelmessé¬
get.” A szerepek és az azokból adódó felelősség elkerülési törekvések — amint
az látható — alapvetően jelen vannak az emberi magatartásokban, ezért, hogy egy
adott munkahelyen azok előfordulási aránya minimalizálható legyen, kiemelt
szerepe (felelőssége) van a vezetőnek." Nem véletlen, hogy a pszichológia és a
vezetéstudomány e határterületen egymásra támaszkodva és együtt fogalmazta
meg a korszerű vezetési elméleteket és azok felelősségi vonatkozásait. Ezek alapján
látható, hogy a felelősség áthárítására való hajlamot a beosztottaknak a vezetőtől
való elszigeteltsége, a tőle való félelem, a hibázási lehetőség számossága felerősíti.
Utóbbinak különösen kedvez, amikor a munkavállalók szerepei nem kellően
tisztázottak (úgy is fogalmazhatnánk, a munkaköri, hatásköri elhatárolásokra
nem vagy nem megfelelően került sor), nincsenek egyértelműsítve az elvárások,
a döntés egy személy vagy egy szűk kör kezében összpontosul, és a beosztottak
nemhogy nem ösztönzöttek az innovatív megoldásokra, de végső soron a gondol¬
kodás nélküli végrehajtást (lényegében utasítások, parancsok teljesítését) várják
el tőlük. Ez a közeg a bizonytalanságnak olyan fokát képes előidézni, amelyben a
résztvevők a , túlélésre játszanak", és nem lelkesedésből, a közös siker érdekében,
hanem a feladatot letudva végzik munkájukat.?? Az ilyen körülményeket kialakító
vezető lényegében személyes hatalmát, autoriter magatartását és önérdek-érvénye¬
sítő képességét használja, stílusa domináns, irányításközpontú, és nem mentes a
30 Hamilton, V. Lee — Sanders, Joseph: i.m. 69—70. A szerzők az engedelmesség és a konfor¬
mizmus különbségeinek bemutatásához elvégzett összehasonlítás alapjául a hierarchiát, az
utánzást, a meghatározottságot és az akaratlagosságot választották. A bierarcbia arra utal, hogy
az engedelmesség a felettes és az alárendelt személy nem egyenlő viszonyából fakad, utóbbi
cselekvő elismeri a felettes jogát a magatartás előírására, míg a konformizmus egyenlő státuszú
(a hierarchia azonos szintjén álló) személyek között valósul meg. Az engedelmesség soha sem
magatartásmásolás, ezért esetében utánzásról nem beszélhetünk, a konformizmus viszont
kifejezetten a magatartások homogenizálása. Az engedelmesség velejárója a meghatározottság,
hiszen az azt kiváltó aktus, előírás mindig egyértelmű magatartást vár el, a konformizmus
viszont a természeténél fogva foglalja magában a magatartás tanúsítását. Az akaratlagosság
szintén az engedelmesség jellemzője, mert a konformizmus kizárja az alanyok önálló cselekvését,
az engedelmességet viszont elfogadják mint tetteik magyarázatát. Az engedelmesség lehet
kötelezettség, a konformizmus viszont soha sem az.
31 A felelősség áthárításának egy másik, és a felsőoktatásban tipikusan megjelenő eszköze a
testületi döntés.
232 Fiske, Susan T.: i.m. 164—166.