Seite 120 [120]
III. AZ EGYETEMVEZETŐI FELELŐSSÉG KOMPONENSEI II9
előreláthatóak." Lényegében azonban a szerepek differenciálódása teremti meg
a felelősség alóli menekülés kikristályosodott magatartási mintáit. A modern
társadalmak, különösen a munka világa széles spektrumát kínálják a különféle
társadalmi szerepeknek. Azt, hogy ki milyen szerepet játszik, befolyásolja a munka
presztízse is. A legmagasabb presztízsű munka — s nézetem szerint a felsőoktatási
intézményvezetői tevékenységek ide tartoznak — feltételezi a legnagyobb felelős¬
séget, mert az nem csupán az azzal járó elvárásokon nyugszik, hanem a cselekvő
által felügyelt többi személy tetteiért is fennáll. Ez már messze túlmutat Heider és
követői munkásságán, hiszen ők az egyszemélyi kötelezettségeken alapuló, azaz a
saját magért való felelősséget írták le, a másokért való felelősségi helyzet komplexi¬
tásaazonban meghaladja a Heider-modell sztenderd attribúciós kompetenciájának
körét. A társadalom azonban a vezető szerepében cselekvővel szemben eltérő,
magasabb elvárásokat fogalmaz meg, ami pedig a felelősség mértékét is növeli. Az
alárendelt (beosztott) felelőssége elsősorban a felettese felé, és nem annyira tettei
következményeiért áll fenn. Bár a felettesnek való engedelmesség értelemszerű része
az alárendelt szerepnek, ettől függetlenül felmerülhetnek normatív konfliktusok,
ha választani kell az engedelmesség, azaz a felettes parancsának teljesítése és egy
norma betartása között, még akkor is, ha a beosztottak felelősek a hatalmi előírások,
parancsok betartásáért, de nem felelősek azok tartalmáért. Ezért a hierarchiában
feljebb állók (ti. a vezetők, parancsnokok) felelősségének modellezésére újként az
, engedelmesség büne” („crimes of obedience”) került megalkotäsra.””” Az attribüciö
alapelméletében — az előzmények és következmények oldaláról közelítve — azt
látjuk, hogy egy kérés teljesítése (, engedelmesség") attól függ, hogy a kérő milyen
státuszviszonyban van a kérés címzettjével: ha magasabb státuszban van, akkor e
körülmény mint külső kényszer jelenik meg, ellenkező esetben belső késztetésről
van szó. Ez a kérés megfogalmazójából nagyobb elismerést vált ki, mert a kényszer
nélküli teljesítést az irányába tanúsított pozitív megnyilvánulásként értékeli, s ez
hasonló válaszreakciót indukál benne is. Azaz az attribúció megjelenik a más
magatartását észlelő egyén oldalán is: a tapasztalt cselekedetekből megkísérli a
megfelelő következtetést levonni?
Az engedelmesség és az alkalmazkodás bűne tipikusan a felelősség elkerülésére
törekvés eszköze. Míg az engedelmesség forrása lehet a felettes kimondott vagy
26 Markman, Keith D. — Tetlock, Philip E.: ,I couldn’t have known”: Accountability,
foreseeability and counterfactual denials of responsibility. British Journal of Social Psychology,
39. évfolyam, 2000, 315-317., 319-322.
227 Hamilton, V. Lee: i.m. 316., 321-324.
8 Kelley, Harold A. — Michela, John L.: i.m. 56.
29 Fiske, Susan T.:i.m. 161. Tipikus példája ennek az ún. védekező attribúció, amely kizárja,
hogy a szemlélővel is megtörténhet a látott esemény, gyakran ez vezet el az áldozathibáz¬
tatäshoz is. (Läsd: Fiske, Susan T.: i.m. 177-178.)