Seite 119 [119]
II8 VEZETŐK, TESTÜLETEK, FELELŐSSÉG A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN
teendő (megtenni szükséges) cselekvések dichotómiája anélkül, hogy reflektálna
arra, mit kellene tenni. E szerep és tett alapú felelősségattribúciós elméletben a
szerep vonja maga után a szankciókat, eltérő szerepekhez eltérő szankciót kap¬
csolva: nem állva meg ott, hogy mit tett a cselekvő, hanem azt vizsgálja, mit tett
az a cselekvő, aki a cselekvés pillanatában egy meghatározott szerepben volt.
A Heider-modell torzitasa a kialakítását megelőző vizsgálat sajátosságából (ti.
gyermekek felelősség-felfogására irányult) adódik, s noha más kutatások szerint
a felnőttek is hasonlóan látják a felelősséget, ők nagyobb arányban tulajdonítanak
a szándékoknak jelentőséget. ?? A szerepek jelentőségét az adja, hogy mivel eltérő
szerepekre eltérő elvárások vonatkoznak, ugyanaz a tett eltérő szerepekben eltérő
morális megítélést vonhat maga után, következésképp a felelősség is eltér." Eb¬
ből adódik, hogy a vezető pozícióban lévő személy felelőssége — nem csupán jogi
szempontból -— eltérő megítélés alá esik attól függően, hogy azt e minőségében
vagy tisztségétől függetlenül tanúsított magatartása alapozza meg. A cselekvő
felelőssége nagyobb, ha autonóm módon cselekszik, vagy felettes pozícióban
van. Már az attribúció egyes alapformáiban is felfedezhetők a felelősségelke¬
rülés motívumai: önmagában az énközpontú attribúciós torzítás (azaz hogy az
egyén mekkora szerepet — felelősséget — tulajdonít önmagának) megalapozza a
felelősség áthárítását, és tulajdonképpen hasonló eredményre vezet az énkiszolgáló
attribúció (,a körülmények hibája — az én érdemem") is, valamint a felelősség
csökkentésére tett kísérlet arra hivatkozással, hogy a következmények nem voltak
221 Hamilton, V. Lee: i.m. 321—322.
2 Hastorf, Albert H. - Schneider, David J. — Polefka, Judith: i.m. 78-79. Ugyanitt a szerzők arra
is utalnak, hogy a felnőttek a következmények hatását (ti. pozitív vagy negatív) és hatásfokát is
figyelembe veszik, értelemszerűen a felelősséget a nagy hatásfokú negatív következményekkel
járó cselekmények esetében felerősítve. A felelősség mögötti szándék vizsgálatához szorosan
kapcsolódik egy további — éppen csak megemlítendő — kérdés: miként ítélhető meg a helytelen
magatartásért való felelősség a szabad akaratban való hit szempontjából. Ezzel kapcsolatban
érdekes kutatásról számolnak be Cory J. Clark és munkatársai, akik arra jutottak, hogy egy
morálisan helytelenítendő cselekmény után erősebb a szabad akaratban való hit, mint egy
semleges cselekményt követően, ami a büntetési szándékokat fokozza, miközben egy szabad
akarat létét elutasító premisszán nyugvó vizsgálatban részt vevők esetében ez a tendencia
csökkent. (Clark, Cory J. — Luguri, Jamie — Ditto, Peter H. — Knobe, Joshua — Shariff, Azim
E. — Baumeister, Roy E: Free to Punish: A Motivated Account of Free Will Belief Journal of
Personality and Social Psychology, 106. évfolyam, 2014/4, 501-513.)
25 Hamilton, V. Lee: im. 321-322. Hamilton példajaban a hóhér és a gyilkos tette és kö¬
vetkezménye formálisan azonos, míg azonban előbbi esetben a vele szembeni várakozás
az, hogy kioltsa a halálra ítélt életét, azt viszont szakszerűen tegye, a másik esetben épp e
cselekvéstől tartózkodás az elvárás, e magatartás tanúsítóját negatívan ítéljük meg.
24 Hamilton, V. Lee — Sanders, Joseph: i.m. 78-82.
225 Fiske, Susan T.: i.m. 177—179.