Oldal 117 [117]
II6 VEZETŐK, TESTÜLETEK, FELELŐSSÉG A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN
megállapítására irányult, hanem az emberek felelősségről alkotott gondolatainak
— azaz első sorban a másik ember megítélésének, és nem a sajátjuk értékelésének
— rendszerezett bemutatását vállalta. A felelősségattribúció az egyénfejlődés során
megtanult racionális folyamat, lényegében a felelősségmegállapítás első lépése, amely
akár szabályszegés vagy hátrányos következmény nélkül is felmerül, de végig jelen
van a morális, etikai és jogi felelősség megállapításának folyamatában is." Mind¬
azonáltal önmagában nem alkalmas arra — és célja sem ez volt —, hogy a jogalkotó,
jogalkalmazó számára közvetlen iránymutatást adjon.
Maga az attribúció okságészlelés, vagy arra való következtetés, az attribúció¬
elmélet pedig az észlelt okság vizsgálata, azaz válaszkeresés arra, hogy egyrészt az
ember saját viselkedésének milyen okait észleli, másrészt miből adódnak a saját és
a külső észlelés különbségei." A magatartás belső okokon alapul, ha a külső erők
nem erősek, vagy megvan a képesség az azokkal való szembenállásra, a belső erők
pedig a személyes okoknak tulajdoníthatók, ha a személy nagy fokú képességgel
vagy motivációval bír, s a személynek a tettei hatására vonatkozó szándékai meg¬
határozóak abban, hogy sikert vagy kudarcot ér-e el. Az egyén viselkedésének
okai lényegében két csoportba sorolhatók: amikor tulajdonságaiból következik
viselkedése (diszpozicionálás), illetve amikor a helyzete vagy más külső körülmény
(ideértve a szabályokat, normákat, jogszabályokat is) készteti a magatartás tanúsítá¬
sára, amely bizonyos értelemben egyfajta szerep, amely a viselkedést korlátozza."
Ezzel a felelősségattribúció eggyel tovább lép a szociálpszichológia irányába. V. Lee
Hamilton szerint — bár a Heider-modell évtizedeken át változatlanul érvényes ma¬
radt — minthogy a pszichológia a felelősségattribúciót csupán a kognitív alapokból
eredezteti, általa nem kapható teljes kép a felelősség megítéléséhez. Az ítélkezés a
cselekvő konkrét tettén, illetve azok következményein, és a tőle egyébként elvárt
magatartáson, illetve e kettő viszonyán alapul. A pszichológia a cselekvő szándékát,
3. Foreseeability: a következmények előreláthatóak voltak ugyan, de az adott személy a
körültekintő eljárást elmulasztva okozta azokat; 4. Intention: adott személy szándékosan
okozta a következményeket; 5. Justification: adott személy kényszer hatására cselekedett
(ezzel bevezeti a felelősség alóli kimentés, de legalábbis a felelősségmegosztás elemét.)
(Lásd még ehhez: Hamilton, V. Lee: i.m. 317—318.)
A Forgas, Joseph P. (Forgács József): A társas érintkezés pszichológiája, Budapest, Gondolat
Kiadó, 1989, 103—104.
22 Kelley, Harold A. — Michela, John L.: i.m. 55. Számos attribúcióelmélet létezik, amelyek
közös nevezője a viselkedés annak okai alapján történő elemzése, és ezek alapján a reakciók
meghatározása. (Kelley, Harold A. — Michela, John L.: im. uo.)
25 Hastorf, Albert H. - Schneider, David J. - Polefka, Judith: i.m. 78-79.
>14 Fiske, Susan T.: Tärsas alapmotivumok, Budapest, Osiris Kiadé, 2006, 151-153. Ugyan Susan
T. Fiske a külső körülmények között a megközelítés általánossága okán értelemszerűen nem
említi, de nézetem szerint ugyanebbe a sorba illeszthetők az egyetemi hagyományok is.