Page 110 [110]
OCR
III. AZ EGYETEMVEZETŐI FELELŐSSÉG KOMPONENSEI 109 könnyebben elfogadható és kivitelezhető, mint annak áthidalása, amit Barakonyi Károly úgy fogalmazott meg, hogy olyan egyetemi kormányzási rendszer kiépítése lenne ideális, amelyben a rektorral szemben , túlhatalomra" szert tevő szenátus (és azon keresztül az akadémiai szféra) nem rendelkezik végső döntési jogkörrel a stratégiai kérdésekben, miközben ezzel párhuzamosan akadémiai ügyekben az eddiginél szélesebb döntési jogosultságot kap." Másrészt a szakértő jelleg beemelésével a döntési felelősség megállapíthatósága is könnyebbé válhat, mert így elkerülhető a tagok egyik gyakori felelősségelhárító hivatkozása: az előterjesztő szakértelmére való támaszkodás. Nem vitásan azonban a korábbi és a jelenlegi szabályozási és működési környezet sem támogatja, hogy az intézmények bármelyik fent vázolt elvárásnak megfelelő irányba újragondolják a szenátus működését, ehelyett inkább a jogalkotó próbálta meg külföldi minták alapján a szenátus szakértelmének és felelősségének defektusát kompenzálni." Lényegében azonban a kormányzat sem tudott túllépni azon, hogy az ezen okból újonnan létrehozandó testületeket (különösen a gazdasági tanácsot) ne a politikai érdekérvényesítés egyik lehetséges eszközének tekintse. Noha például a tervezett irányító testület a távlatosabb, a részérdekektől messzebb álló, stratégiai gondolkodás és cselekvés megjelenítését szolgálta volna," a kényszerűségből helyébe illesztett gazdasági tanácsban nem csupán a visszafaragott hatáskör, de a fenntartó által a testületekbe delegált személyek köre is gyakran meglepő volt, nem ritkán — és különösen a 2010es kormányváltás után — aktív kormányzati embereket választva a testületbe." Ilyen előzmények után többen is az irányító testület, illetve a gazdasági tanácsok bevezetési kísérleteiből kifejlődött intézményként tartják számon a konzisztóriumot,!§? amelyet összevetve a külföldi példákkal azzal szembesülünk, hogy korántsem alkalmas a tőle elvárható funkciók megvalósítására. A szakirodalom a ,board-ot nevezi meg a korszerű felsőoktatási kormányzást biztosító grémiumként. Ugyan a klasszikus board intézmény — az elnöki típusú egyetemi kor19 azonban ott is mänyzäshoz hasonlöan - az Egyesült Ällamokban fejlödött ki, szämos tenyezötöl, igy ällami, magän, szekuläris vagy egyhäzi mivoltuktöl &s nem utolsó sorban méretüktől függ az intézmények belső kormányzása. (Épp ezért sem tartom helytállónak azt a felvetést, amely a felsőoktatási intézményeknek az általában vett amerikai mintához igazítását szorgalmazza.) Kétségtelen azonban, hogy valamennyi típusban közös a legfelső szintű irányításnak egy testület, a board 155 Közel egy évtized elteltével ismételten összefoglalta itt: Barakonyi Károly: 2012, i.m. 236. 186 A külföldi minták egyfajta összefoglalására lásd: Keczer Gabriella: 2016, i.m. 65—66. 187 Veres Pál: i.m. 73. 188 A gazdasági tanácsok személyi összetételének kimutatására lásd: Polónyi István: Az ezredfordulö hazai oktatäsa, Budapest, Uj Mandätum Kiadé, 2011, 122-124. (2011b) 189 Keczer Gabriella: 2016, i.m. 66-69. 190 De Groof, Jan — Svec, Juraj — Neave, Guy im. 133-134.
