Page 110 [110]
III. AZ EGYETEMVEZETŐI FELELŐSSÉG KOMPONENSEI 109
könnyebben elfogadható és kivitelezhető, mint annak áthidalása, amit Barakonyi
Károly úgy fogalmazott meg, hogy olyan egyetemi kormányzási rendszer kiépítése
lenne ideális, amelyben a rektorral szemben , túlhatalomra" szert tevő szenátus
(és azon keresztül az akadémiai szféra) nem rendelkezik végső döntési jogkörrel
a stratégiai kérdésekben, miközben ezzel párhuzamosan akadémiai ügyekben az
eddiginél szélesebb döntési jogosultságot kap." Másrészt a szakértő jelleg be¬
emelésével a döntési felelősség megállapíthatósága is könnyebbé válhat, mert így
elkerülhető a tagok egyik gyakori felelősségelhárító hivatkozása: az előterjesztő
szakértelmére való támaszkodás. Nem vitásan azonban a korábbi és a jelenlegi
szabályozási és működési környezet sem támogatja, hogy az intézmények bárme¬
lyik fent vázolt elvárásnak megfelelő irányba újragondolják a szenátus működését,
ehelyett inkább a jogalkotó próbálta meg külföldi minták alapján a szenátus szak¬
értelmének és felelősségének defektusát kompenzálni." Lényegében azonban a
kormányzat sem tudott túllépni azon, hogy az ezen okból újonnan létrehozandó
testületeket (különösen a gazdasági tanácsot) ne a politikai érdekérvényesítés
egyik lehetséges eszközének tekintse. Noha például a tervezett irányító testület
a távlatosabb, a részérdekektől messzebb álló, stratégiai gondolkodás és cselekvés
megjelenítését szolgálta volna," a kényszerűségből helyébe illesztett gazdasági
tanácsban nem csupán a visszafaragott hatáskör, de a fenntartó által a testületekbe
delegált személyek köre is gyakran meglepő volt, nem ritkán — és különösen a 2010¬
es kormányváltás után — aktív kormányzati embereket választva a testületbe."
Ilyen előzmények után többen is az irányító testület, illetve a gazdasági taná¬
csok bevezetési kísérleteiből kifejlődött intézményként tartják számon a konzisz¬
tóriumot,!§?
amelyet összevetve a külföldi példákkal azzal szembesülünk, hogy
korántsem alkalmas a tőle elvárható funkciók megvalósítására. A szakirodalom
a ,board-ot nevezi meg a korszerű felsőoktatási kormányzást biztosító grémi¬
umként. Ugyan a klasszikus board intézmény — az elnöki típusú egyetemi kor¬
19 azonban ott is
mänyzäshoz hasonlöan - az Egyesült Ällamokban fejlödött ki,
szämos tenyezötöl, igy ällami, magän, szekuläris vagy egyhäzi mivoltuktöl &s nem
utolsó sorban méretüktől függ az intézmények belső kormányzása. (Épp ezért
sem tartom helytállónak azt a felvetést, amely a felsőoktatási intézményeknek az
általában vett amerikai mintához igazítását szorgalmazza.) Kétségtelen azonban,
hogy valamennyi típusban közös a legfelső szintű irányításnak egy testület, a board
155 Közel egy évtized elteltével ismételten összefoglalta itt: Barakonyi Károly: 2012, i.m. 236.
186 A külföldi minták egyfajta összefoglalására lásd: Keczer Gabriella: 2016, i.m. 65—66.
187 Veres Pál: i.m. 73.
188 A gazdasági tanácsok személyi összetételének kimutatására lásd: Polónyi István: Az
ezredfordulö hazai oktatäsa, Budapest, Uj Mandätum Kiadé, 2011, 122-124. (2011b)
189 Keczer Gabriella: 2016, i.m. 66-69.
190 De Groof, Jan — Svec, Juraj — Neave, Guy im. 133-134.